Muszáj volt elolvasnom, annak ellenére, hogy tavaly karácsonykor családi program keretében kénytelen voltam megnézni a könyvből készült filmet. Amit ugyan zokon vettem, de visszavágásként ragaszkodtam hozzá, hogy Kevint is nézzük meg. Kíváncsi voltam Mia könyvbeli alakjára, mert mint tudjuk, a filmek sokszor egészen másként tálalják a dolgokat. Hát igen, ez ebben az esetben is igaz volt. Mia szőke, Mia apukája él, és... az első néhány oldalon keresztül Vicky Pollard hangján szólt a fejemben, amitől sikítani tudtam volna! Nem sok kellett, hogy lecsapjam a könyvet és menekülőre fogjam. Vicky Pollard beférkőzött a tudatomba és az ő hangja darálta végig az első oldalakat, hogy mennyire izé már mindenki a környezetében, és mi a véleménye a világról. Aztán amint kiderült Mia valódi származása, megváltozott az írói stílus is, bár továbbra is idegesítő nyafogásként nyiszálta az idegeimet a túlzásba vitt hisztijével és tiltakozásával a hercegnőség ellen egy 12 éves színvonalán, de legalább Vicky végre aludni ment.
Viszont maradt élete legnagyobb fájdalma, hogy lapos mellű, mert, ugye, minden kamasznak ettől lesz kisebbségi komplexusa. Szinte naponta méregette és örökké a mellbőségéről beszélt, mintha világméretű katasztrófa lenne, amit a Green Peace-nek is fel kellene vennie a programjába, hogy felhívja rá a világ figyelmét. És ennek a problémának köszönhetem életem legperverzebb mondatát is:
"Épp a mellbőségemet mértem és tök nem gondoltam arra, hogy a mamám épp most randizik a matektanárommal, amikor fölhívott a papa."
Nehezen tudtam túltenni magam ezen a mondaton, percekig csak ültem fölötte és bámultam a papírt, azon a nyomtatott betűket, arra gondolván, biztosan én olvastam félre, vagy képtelen vagyok értelmezni a szöveget. Egyáltalán nem találtam viccesnek, sőt! Miután sikerült megtalálnom az államat, becsuktam a könyvet és napokig felé sem néztem, hátha meggondolja magát és legközelebb óvakodik az ilyen megnyilvánulásoktól. Nem, nem is akarom ezt magyarázni, mert a maradék ártatlanságomat is veszélyeztetve érezném. Egy mondatban nincs helye az apámnak, a mellemmel folytatott tevékenységnek és az anyám randijának. Nem hiszem el, mégis leírtam! Komoly dilemma előtt álltam, hogy tényleg kell-e nekem ezt a könyvet tovább olvasnom?
A naplóval kapcsolatban is akadt egy-két apró észrevételem. Nem szőrözésként, csak halkan megjegyezném, ennyi idősen én is írtam naplót, de soha nem jutott volna eszembe, matek feladványokat és képleteket beleírni és még a tennivalóim listáját is külön vezettem. Bármennyire kamasz dolog, bármennyire csélcsap kisasszony Mia, ezekkel a dolgokkal együtt ez a napló nekem kissé túltolt volt. A legtöbb tiniproblémájával nem volt gondom. A tanulással való nehézségei, vita a barátokkal számomra hiteles volt, minden kamasz életében vannak hasonló történetek, amik számára világméretű katasztrófák, ezeken még mosolyogni is tudtam.
A karakterek kellően bohém figurák voltak, nekem tetszettek, kivéve Miát, akit sehogy sem tudtam megkedvelni, néha értettem, de legtöbbször inkább a falra tudtam volna mászni tőle. Larsot például nagyon bírtam, Tina is szimpatikus volt, kedvencem Michael volt, aki tényleg a titokzatos hősszerelmes alkat, a rejtett képességű kocka, aki a kellő pillanatban érkezik, hogy megmentse a lányok becsületét.
Átlagos koncepció, átlagos történet, ami igazán nem villanyozott fel. Lassan haladtam az olvasással, többször is félreraktam. Hogy nem én vagyok a célzott közönség, az sem lehet kifogás erre a könyvre, egyszerűen túl sok volt benne Mia, a lelki problémái pedig túl lettek lihegve, és ezzel túlnőtt a vicces-kategórián. A kevesebb néha több, és ez a humorra is érvényes örök igazság. Sokszor Mia arcába is beleordítottam volna, hogy: Fogd be!
Az idétlen nevű áthallásos Genoviát csak én nem tudtam befogadni? Csak nekem volt folyamatosan Monaco-érzésem olvasás közben, ami miatt abszurditásba csapott át a történet, és inkább éreztem az egészet paródiának, mint lányregénynek? A film hitelesebb lett, sokkal többet kihoztak a történetből, mint ami benne van. A könyv nem győzött meg. Inkább a célzott korosztálynak hagyom a folytatást.
Értékelés:
Koncepció: 3/5
Sztori: 3/5
Karakterek: 3/5
Leírás: 3/5
Írói stílus: 3/5Ajánlom: 3/5
Erőssége: A célzott közönség számára az álmodozás lehetősége és a szerelmi élet nehézségének hitelessége.
Újraolvasnám: NEM
Nincsenek megjegyzések
Megjegyzés küldése