BEZÁRÁS

Kertész Erzsébet: A három Róza

2017. augusztus 10., csütörtök
Kertész Erzsébettől megszoktam az olvasmányos, érdekes regényeket, A három Róza nem ilyen. Az írói stílusa eléggé száraz, majdhogynem unalmas, mintha csak felsorakoztatná egy dolgozatban a történelmi tényeket. Értetlenül álltam e fölött a könyv fölött és csak arra tudtam gondolni, hogy nem mert az írónő a karakterekhez nyúlni és regényes formában elmesélni az ő történetüket. Hiányoztak a párbeszédek, és el tudtam volna képzelni, hogy a jó néhány fennmaradt levélből sokkal többet idézhetett volna. Persze gondolok arra is, hogy a történet szereplőinek leszármazottai nem adták hozzá az engedélyüket kegyeleti okokból. Tehát be kellett érni a tényekkel, a némi közszájon forgó pletykával és a család óvatos, egyéni véleményével.

Ebben a történetben három nagy legendás művészről is olvashatunk, ami miatt Kertész Erzsébet kicsit behatárolódva érezhette magát és nem mert utat engedni a fantáziájának. Laborfalvi Róza, Jókai Mór és Feszty Árpád neve mintha súlyosabb teher lett volna, mint Jósika Miklós vagy Elizabeth Barrett Browning. Érezni, hogy az érintett három személlyel mennyire óvatosan bánik, hogy csak azon információkhoz mer nyúlni, amik amúgy is közismertek voltak. Regény-szempontból nem lett jó ez a könyv, viszont olyan értékes információk vannak összeszedve egy helyen a kötetben, ami miatt érdemes elolvasni.

Fesztyné Jókai Róza
Nincs happy end, sőt, mintha Jókai és az ő három Rózájának bukását követnénk végig. Botrányok, titkok, félelmek, tévedések és rágalmak kereszttüzében leélt élet, amit nagyon sok jóakaró terelt a végkifejlet felé. Fesztyné Jókai Róza alakját egészen jól sikerült megfognia az írónőnek. Szívesen olvastam, hogy Andrássy gróf törvénytelen leányaként, mégis volt esélye az életben, nem rekesztették ki, nem kellett szégyenfoltként viselni anyja Benke Róza botlását és sikerült jól férjhez mennie. Bár szerintem ez annak is köszönhető volt, hogy Jókai nevelt lányaként, (unokájaként), meg volt az a privilégiuma, hogy szemet hunytak származása fölött. Édesanyja kicsapongó, költséges életmódjával szemben már nem voltak annyira elnézőek, de korai halála miatt hamar megbocsátották neki.

És Kertész Erzsébet ledöntötte a bálványomat. Próbálok elvonatkoztatni, próbálok nem egy gyenge akaratú embert látni Jókaiban, de csak az a jellemkép lebeg a szemeim előtt, amit az írónő lefestett és már az sem vigasztal, hogy hatalmas szíve volt ennek a nagyszerű írónak.

Laborfalvi Róza
Amit igazán értékeltem a könyvben, mindaz a tény, ismeret, amit Laborfalvi Rózáról megtudhattam, és a bennem élő előítéleteket személye felé végleg elsöpörhettem.

Ez a könyv nekem olyan, mintha egy eső mosta ablak mögül néznék ki az utcára. Nem tudtam elmerülni benne, nem volt élvezhető. Azoknak ajánlom, akik olyan életrajzi adatokat szeretnének megismerni, amelyeket a Wikipédián nem találnak meg.

Megjegyzés: Kertész Erzsébet: Csipkebolt Brüsszelben című regényében mindössze nyúlfarknyi szerep jut a Jókai-házaspárnak, de sokkal életszerűbb ábrázolásban.

Nincsenek megjegyzések

Megjegyzés küldése