2017. szeptember 25., hétfő

Carlos Ruiz Zafón: A szél árnyéka

"Minden itt látható könyvnek, kötetnek lelke van."

Ennek a könyvnek lelke van. Olvasás közben hallod a sóhajtását, érzed, ahogy homlokodat simogatja szellő formájában. Vagy csak egy aprócska léghuzat lenne az? Ez a könyv gondoskodik róla, hogy a képzelet szárnyra kapjon. Felkap a szél és visz magával, sorsokat, életeket, történeteket mesél el, az olvasó pedig befogadja, issza a szavakat és a lelkében ott marad valami lenyomat, valahol mélyen, valami nyomasztó. Ez lenne a szél árnyéka? Amit maga után hagy? Tény, hogy lelkileg nagyon nehéz kiszakadni ennek a könyvnek a világából, miután elolvastad az utolsó sorát is.

Az Elveszett Könyvek Temetője egy könyvet ad Daniel kezébe, aki nyomozni kezd a titokzatos író után. Olyan tragédiák, titkok látnak napvilágot, amiket nehéz feldolgozni. De Daniel nem hagyja a feledésbe merülni Julián Carax történetét, megbolygatja a sötétséget, felébreszti az árnyakat és kihívja maga ellen a sorsot. Célponttá válik ő maga is. Ahelyett, hogy tisztábban látna, annál zavarosabbá válik a történet, amit a feledésből a felszínre rángatott. Vannak, akik azt akarják, hogy kiderüljön az igazság, de a többség mindent elkövet, hogy a múlt a homályba vesszen. Mindenkinek más-más indoka van, amiért rejtegeti az igazságot, de Daniel minél több falba ütközik, annál inkább hajtja a tettvágy, hogy megtalálja azt.



Nehéz bármit is írni erről a könyvről, annyira sokszínű és összetett. Érzelmi hullámvasútra ültet az író, és szinte könyörögsz a happy endért. Hosszú és fájdalmas utat kell megtenni a végkifejletig, és bár vannak csavarok, amik kitalálhatóak, a történet mentes mindenféle sablonosságtól. Ritkán találkozni ilyen egyedi koncepcióval és olyan íróval, aki nem hagyja veszni az ötletét, sőt, minden részletre figyelve kidolgozza azt, kiszolgálva az olvasót, hogy ne maradjanak kérdések. A múlt után való kutatás által két történet is kibontakozik előttünk: Julián és Penélope, valamint Daniel és Bea kapcsolata. Rengeteg párhuzamot találni a két pár között és legalább ennyi szál össze is köti őket, mint valami karmikus szövetség.

Zafón karakterei élettel teliek, bármelyik pillanatban hús-vér emberekké válhatnak és lesétálhatnak a könyv lapjairól, meg sem lepődnél rajtuk. Leginkább Fermin alakja ragadott meg, aki a tragédiája mellett tele van élettel és élni akarással. Bátorsága lenyűgöző, ahogy az is, hogy képes lenne mindent feladni, hogy segítsen másokon, még akkor is, amikor végre megtalálja az értelmet az életben. Igazi régi vágású férfi, nagy adag csibészséggel. Clara szépsége és belső romlottsága csupa ellentmondás, szintén nagyon érdekes és összetett karakter. Jó és rossz tulajdonságok keveredése valamennyi szereplőnél, hibák és erények egyensúlya, ami emberivé teszi őket. Zafón nem idealizálja túl teremtményeit, hősei is követnek el baklövéseket, ámde az antihőssel kapcsolatban nem hisz a csodában, aki természeténél fogva romlott, nem hazudtolhatja meg önmagát. Tisztelem ezért a következetességéért. A gonosz az legyen gonosz és ne bánja meg tetteit!

A helyszínek sötét, gótikus hangulata baljóslatú színteret biztosít a történethez. Ahogy leírja a Köd Angyala, Villa Penélope környékét és magát az épületet, szinte érezni a dohos levegőt, a halál fuvallatát, és a rideg falakból áradó hideg levegőt. A ház, ami akkor sem lehetett otthonosabb, amikor lakott volt. Julián párizsi kis lakása vagy a szeretetház, ahol az öreg dadus az utolsó napjait éli. Mind más és más, mégis olyan részletességgel kidolgozva, sehol átfedés, olyan részletgazdagon lefestve, mintha egy filmhez tervezné a díszletet. Zafón azt a valóságot tárja a szemünk elé, ami az ő lelkében létezik, és olyan hihetetlen pontossággal képes átadni, lefesteni, hogy csak ámulok. Új kedvenc írót találtam a személyében!

A hangulat fokozására érdemes belehallgatni az író által komponált zenékbe, amik a honlapján vagy a Youtube-on megtalálhatók. A szél árnyékához egész albumnyi szerzemény van, remek aláfestőzene a történethez.



Értékelés:

Koncepció: 5/5
Sztori: 4/5
Karakterek: 5/5
Leírás: 5/5
Írói stílus: 5/5

Ajánlom: 5/5





Erőssége: Zafón nagy erőssége a történetvezetés, a karakter formálás és a világépítés egységében rejlik.

Újraolvasnám: IGEN

2017. szeptember 21., csütörtök

Tudor Hushpush: A ​kviddics évszázadai

Gondoltam volna valaha, hogy sporttal kapcsolatos szakkönyvet fogok olvasni? Soha! Nem mintha szükségem lett volna bármilyen sportág áthatóbb tanulmányozására. Mindazonáltal, ha ennek a szakkönyvnek köze van J. K. Rowlinghoz és a kviddicshez, ám legyen! 

A könyvvel kapcsolatos első benyomás a csodálatos borító után rögtön az ajánlók voltak, amiket nem kisebb nevek jegyeznek, mint Rita Vitrol, Bathilda Bircsók és Gilderoy Lockhart. Rögtön beletalálva a Harry Potter-világ sűrűjébe. Ne feledjem el megemlíteni a könyvtári kölcsönzői jegyzéket, ahol ismerős nevekre bukkantam. Némi méltatlankodás után végül egy sóhajtással intéztem el: naná, hogy Hermione is kikölcsönözte!

Hushpush úr kimondottan ígéretes tehetségű szerző. Ha így folytatja, előbb-utóbb együtt fényképezkedhet velem!
Gilderoy Lockhart, az Egy elbűvölő ember szerzője

A könyv behatóan foglalkozik a seprűk, illetve a versenyseprűk evolúciójával, mindazonáltal éppen az A repülő seprű fejlődéstörténete címet viselő fejezet volt a kedvencem, hiszen a közönséges, nem sportoló boszorkányok számára kézzelfoghatóbb információkkal lehettünk gazdagabbak. Viszont a témában jobban elmélyedve, a szemfüles olvasót olyan apróságokkal ajándékozott meg az író, ami a Rowling-i világot színesebb és még gazdagabbá tette.

Tudor Hushpush szorgalmas kutatómunkával kincset érő, mindeddig ismeretlen információkat gyűjtött össze a varázslók sportjáról. Könyve lebilincselő olvasmány. 
Bathilda Bircsók, A mágia története c. mű szerzője

Részletes leírásokat találhatunk a játék kialakulásáról, és ugye nem meglepő, hogy mint minden, a kviddics is a véletlennek köszönhető. A sportág hatalmas utat tett meg, rengeteget fejlődött és ennek megfelelően folyamatos szabályozást követelt meg. A tiszta játék érdekében szigorú szabályok lefektetésének nem csak a sportszerűség volt a célja, hanem a muglik távol tartása.

A játék és az eszközök ismertetése után, az élvonalbeli ír és angol csapatok is kaptak némi figyelmet, pár sorban összefoglalva érdemeiket. Amit hiányoltam, egy összesített tabella minden idők legeredményesebb játékosairól, bajnoki ranglisták a játékosok fontosabb leigazolásairól, galleonban mérhető értékükről, valamint még egy csipetnyivel több pletyka, bár ennek miért is kellene, hogy része legyen egy szakkönyvnek? Rita Vitrol egészen biztosan üdvözölné ezt az ötletet!


Olvastam rosszabbat is... 
Rita Vitrol, Reggeli Próféta
Ajánlom a könyvet minden sportrajongó boszorkánynak és varázslónak, hiszen kviddics nélkül nincs varázslóvilág! Mindazonáltal... Harry!  A helyedben sürgősen intézkednék, hogy ez a könyv visszakerüljön a Roxfort könyvtárába!
Figyelmeztetés: Aki eltépi, szétszakítja, megcsonkítja, összegyűri, behajtja,  olvashatatlanná teszi, elrútítja, összemaszatolja, beszennyezi, dobálja, elejti vagy bármely egyéb módon megrongálja ezt a könyvet, illetve nem a megfelelő óvatossággal és tisztelettel bánik vele, az a tőlem telhető legszörnyűbb megtorlásra számíthat. 
Irma Cvikker könyvtáros

Értékelés:

Koncepció: 5/5
Sztori: 4/5
Karakterek: 5/5
Leírás: 5/5
Írói stílus: 5/5

Ajánlom:5/5



Erőssége: Ez előtt még sosem olvastam sportról könyvet, tehát nincs összehasonlítási alapom. Éppen ezért ennek a könyvnek az erőssége, hogy ez egy kviddiccsel foglalkozó szakkönyv!

Újraolvasnám: IGEN

2017. szeptember 19., kedd

Rewrite - Reread - Recycle


Nagyon köszönjük a kihívást Rétának, HaBár mindketten nagyon megszenvedtünk vele. A feladat egyszerű: írd fel harminc könyv címét egy-egy cetlire, és tíz körre osztva húzz ki belőlük körönként hármat, és határozd meg azok közül, melyiket olvasnád újra, melyiket ajánlanád átírásra, és melyiknek szánnád a nemes feladatot, hogy a kandalló tüzében gondoskodjon a kinti fagy elűzéséről. Nincs olyan, hogy nem választasz a három közül, ez pedig többször okoz fejfájást és aggodalmat, mint gondolnád. Mindketten fejenként 15-15 könyvet áldoztunk be az idei olvasási listánkról, és az adott helyzetet megbeszélve írtuk meg ezt a bejegyzést.

Megjegyzés: a kihívás végrehajtása közben egyetlen könyvnek sem esett bántódása.

***

Ez volt az a pont, amikor mindketten megharagudtunk a kihívásra. Sokáig rágódtunk a kérdésen, majd mielőtt elkezdtük volna egymás fejét ütögetni fémvázas székekkel, úgy döntöttünk, az Abigél túl zseniális alkotás ahhoz, hogy csak úgy elégessük. A Sötét játszmákban vannak olyan pontok, amiket feljavítanék, úgyhogy végül ez döntötte el a kérdést. Úgyhogy nem bántásból, de végül mégis a feketerigót sütöttük aranybarnára, és tálaltuk petrezselymes burgonyával.


Az első 100%-os Levandra-kör! A szél árnyéka iránti szerelem már az elején elrendezte a kérdést, A katedrálisért meg mindketten odáig voltunk, habár az írói stílus miatt legalább egy stilizálás ráférne az épületre. Lois Lowry könyvének csillaga viszont ezen a ponton leáldozott.


Először és utoljára voltam hálás Lakatos Leventének. Az Aktusával határozottan megmentette a helyzetet, így nem volt nehéz eldönteni, melyik könyv tapasztalja meg a vég napjait. Apropó, az Angelfall utolsó kötete ezzel újraírásra került, elvégre nem kapott vele olyan befejezést a trilógia, amilyet megérdemel. A Rúnajelek természetesen így újraolvasásra került, Levandra nagy örömére, aki bizonyára alig várja a viszontlátást élete szerelmével, Lokival.


100%-os Sol-kör - mondjuk a Horizontot és Az alkimistát mindketten olvastuk. Wee könyvét képtelenség lenne ennél jobban újraírni, Az alkimistára viszont ráférne egy átdolgozás, hogy egy kicsit nagyobb népszerűséget nyerjen a molyok körében. Julie Anne Peters alkotása pedig hiába állja meg a helyét mondanivaló tekintetében, ha a már maga a könyv hamvad el azelőtt, hogy bárki újraolvasná.


Levandra strikes again! Hiába jó mindhárom könyv, végül a Sixteen kissest ítéltük égetésre. Kissé csöpögős tartalma miatt több füstöt fog okádni magából, mint Sally Lockhart története, ami viszont korai zsenge mivoltából átdolgozást igényel. Ove pedig hiába kívánja annyira a sír ölelését, ha újra és újra elő fogjuk venni az ő történetét.


Mondjon akárki akármit, az Árnyak és jelek igenis kiváló könyv! Akos és Cyra szerelme könnyedén belopta magát mindkettőnk szívébe, így kézenfekvő volt a döntés. Az Alvó óriásokat nem szándékozom felébreszteni, viszont a könyvet szívesen öntetném olyan formába, ahol nemcsak interjúkat, kihallgatásokat és jelentéseket láthatok, de némi leírást is. A Sötét erdő közepén alapból nem vált a kedvencemmé, könnyű szívvel dobtam a máglyára, hogy legalább fényt és meleget adjon.


Szerintem Levandra kritikája elég magyarázat arra, miért végezte Blackmoore a lángok között. Martin, a mészáros mindkettőnk által elismert mesélő, de A Hét Királyság lovagjába mégsem tudott annyit sűríteni a zsenijéből, mint vártuk. A Mímes Rend koncepciója ellenben zseniális, a története fantasztikus, és könyörgöm: cica van a borítón!


A két végpontot azonnal megadta a Szólít a szörny és az Elidegenítve. Előbbit rajongásig szerettük, utóbbit már olvasás közben is tűzre dobtuk volna. B. A. Paris könyve viszont elkerülte az Összeomlást, bár a rosszul magyarázott, túlságosan a szerencsére bízott megoldásra kitalálhatnánk valami jobbat.


Az előző körhöz hasonlóan azonnal megvolt a felállás. A Tünékeny lányok már eleve megér egy újraolvasást a csattanós befejezés ismeretében, az Álomgyárban viszont leállt a termelés, vagy ha belegondolok a könyv tartalmába, inkább el se kezdődött. Ha van oka annak, hogy Az elátkozott gyermek újraírásra kerüljön, csak annyi, hogy regényes formában olvashassuk. Cheat mode activated!


Alea története annyira régi korban íródott, határozottan megérdemelne egy modernizálást, és akkor talán a fiatal molyok is szívesen megismerkednének vele. Az Alice Csodaországban zsenialitását mindketten szerettük, bármikor újraolvasnánk az általunk ismert vagy egy másik fordítását is. És hogy B. N. Toler erőltetett nyáladzása miért került égetésre? Nos, a magam részéről nem érzem lelketlen húzásnak.

***

Akinek pedig hasonló szenvedésben lesz része: Nos, végül úgy döntöttünk, hogy ezt senkinek sem kívánjuk. Annyira kegyetlen ez a kihívás, hogy mindenki csak saját felelősségre töltse ki!

2017. szeptember 15., péntek

Elizabeth Cooke: Rutherford Park

Ezt a könyvet már olvastam. De az lehetetlen! Pedig a család neve, a történet, a cselekmény mind ismerősként köszön rám. Még maga Rutherford Park is. A karakterekről már nem is beszélve, annyira emlékeztetnek más történet szereplőire.

Érdekes, hogy ezekben az angol családi történetekben mindig van egy rideg férj, aki képtelen kimutatni az érzelmeit, többnyire magányosan ücsörög a könyvtárszobában és emészti magát. Van egy elhanyagolt feleség, akit kötnek a társadalmi elvárások. Van egy butuska lány, aki szégyent hoz a családjára, akit könnyen meg lehet téveszteni, aki beleszeret valakibe, akibe nem kellene. Van egy fiú, akit nyomaszt az örökség terhe, aki szabad akar lenni és persze repülni akar. Van egy szolgálólány, aki túl naiv és aki a legtöbbet veszít. Van még egy közös pont, mindannyiukat az elvárások vezérlik, sosem hoznak döntéseket szabadon, csak önmagukért. Amikor pedig van rá lehetőségük, nem élnek vele, hanem feláldozzák magukat valami igaznak vélt ügy oltárán. Ne feledkezzek meg a gaz csábítóról, aki nem tartja igazságosnak, hogy másnak több jut az életből, ezért igyekszik feldúlni mások családi békéjét, és említsem meg az intrikus női karaktert is, aki szintén csak elvenni tud, de adni nem. Megjegyzem, ebben a könyvben még az intrika is csak halvány utánzata annak, amit a szó igazából takar.

A történet kidolgozatlan maradt. Bizonyos részekkel túl sokat foglalkozik, másokkal pedig csak említés szintjén. Borult az egyensúly. A vidéki élet bemutatása sem sikerült teljesen, nem merült el benne az írónő, nem törekedett a részletességre, sem a teljességre. Felsorakoztatott sok-sok szereplőt, de egyiket sem dolgozta ki úgy, ahogy egy ilyen típusú regény megkívánta volna, egyikük felé sem ébredt szimpátia bennem. Még arra sem tudnám fogni, hogy az angol arisztokrácia rideg gőgje áradt belőlük. Üresek voltak, hamis érzelmekkel és nem kapcsolódtak egymáshoz, mintha külön síkon léteztek volna, nem egy birtokon, egy családon belül.

Az írói stílust nagyon gyengének találtam, a fejezetek hirtelen érnek véget, mintha le lennének csapva a végek, legtöbbször indokolatlanul, majd minden átmenet nélkül kezd bele a következő fejezetbe Cooke. Dühített, nem tudtam élvezni az olvasást, nem kötött le a történet. Pedig szeretem ezt a kort, szeretem az angol arisztokrácia kendőzött botrányait, de ez a történet nem állt össze.

Értékelés:

Koncepció: 3/5
Sztori: 3/5
Karakterek: 3/5
Leírás: 3/5
Írói stílus: 3/5

Ajánlom: 3/5





Erőssége: A sztoriban nem találtam semmi egyedit. A borító viszont csodálatosan szép.

Újraolvasnám: NEM



2017. szeptember 13., szerda

Göthe Salmander: Legendás ​állatok és megfigyelésük


Minden valamirevaló Harry Potter-rajongónak kötelező elolvasni a könyvet, amiből a kis túlélő a Roxfort falai között buzgón tanulta e tárgyat! Érdekes feladat előtt állok, ugyanis tankönyvről sem írtam még értékelést, habár visszagondolva az utolsó kémia könyvemre, egyről azért volt határozott véleményem, viszont kiindulási alapnak mégsem tekinthetek rá.

Mugliként - bár ezt határozottan kikérem magamnak és tagadom, ugyanis erre nem született semmiféle bizonyíték - igazán hasznos információkhoz jutottam a varázslényekkel kapcsolatban. Bár nem szándékozom beszerezni egyet sem, hiszen jelenleg egy macskát nevelek, ami, ugye, szintén igencsak jelentős bizonyíték arra, hogy ereimben boszorkányvér csörgedezik és még sorolhatnám a bizonyítékokat, de nem szeretnélek benneteket ezzel fárasztani, mert ez az értékelés egy tankönyvről szól és nem rólam.

Ki mondta, hogy a macska nem veszélyes? M.M. szerinti besorolása XXXX - mert bizonyítottan varázslót még nem ölt. Tehát:

veszélyes / kezelése szaktudást igényel / csak magasan képzett varázsló tud bánni vele.

Göthe Salmander úr gyűjteményét igazán hasznosnak ítélem, bár kétség sem fér hozzá, hogy vannak hiányosságai, úgy mint a fent említett faj. Az igazán veszélyes vörös magyart nem regisztrálni vétek, sőt, mulasztás, amit a M.M. elé kell tárni haladéktalanul.

Mindazonáltal...

A megfejtéshez vidd rá az egeret!
Mert, ugye, minden Harry Potter-sorozathoz fűződő könyvről írt kritikában is kell szerepelnie a fent írt szónak, tehát: csak ámulok-bámulok Rowling találékonyságán, hogy milyen sokszínű világot épített. Ennyi lényt megálmodni és kidolgozni, megvalósítani az elképzeltet hatalmas munka, de biztos vagyok benne, hogy ennyire élvezetes is. Nem tudom, hogy lehet-e ezt überelni. Ugyanakkor még rengeteg lehetőség van, még sok-sok ilyen könyvet lehetne alkotni, hiszen a Roxfort és a mágia világa rengeteg ötlettel szolgál számunkra. Részemről kíváncsi lennék a Félvér herceg Bájitaltankönyvére is.

Két dolgot emelnék ki a könyvből: az állatok besorolását és a széljegyzeteket, vagyis a könyv tulajdonosa, illetve használóinak gyermeki firkáit. Harry és Ron vicces beszólogatásait nagyon élveztem, olykor Hermione fontoskodó megjegyzéseit is. Egyetlen problémám volt csak: kevés volt! El tudtam volna még bírni pár ilyet.

Értékelés:

Koncepció: 5/5
Sztori: 4/5
Leírás: 4/5
Írói stílus: 5/5

Ajánlom: 4/5





Erőssége: J. K. Rowling és Harry Potter világa.

Újraolvasnám: IGEN

2017. szeptember 11., hétfő

Vivien Holloway: Vérvörös horizont

Kezedben a könyv, olvasod és közben megszűnik körülötted a világ. Azaz egy másik világban találod magad, amiben szívesen merülsz el, kalandozol és figyelemmel követed az ottani barátaid életét. Aztán lapoznál még egyet... és nincs tovább! Nincs több lap, nem folytatódik a sztori, elfogytak a betűk. Hé, Wee! Mégis, hogyan... most mi lesz? Ne csináld már! Ennek a csalódásnak a feldolgozásához már külön terápiás csoport kell! A telhetetlen olvasó számon kérő hangvétele ellen pedig nincs mit tenni, ontani tovább a vért és a folytatást.

Juniper, te jó szagú málnaszörp! Gyanús is voltál nekem, ahogy minden bűnödre mentséget találtunk, ahogy megértettük a tetteid mögött rejlő indokokat a Végtelen horizont lapjain. Rettegtem az életedért, mert ebben a farkastörvényekkel teletűzdelt világban nem szívesen küldtelek volna bitófára. Legalábbis addig, amíg meg nem tudom, mi rejlik a lelked mélyén. Most, hogy bepillantást nyerhettem, meg pláne!

Amiért a leginkább csodálom, az a tartása, ahogy megy előre, nem adja fel. Kissé, mintha komolyabb lenne, vagy a Végtelen horizont óta levont egy pár fontos következtetést, ami miatt változott a hozzáállása, de az is lehet, hogy a felszín alá látva egészen mást találtunk, mint amire számítottunk. Juniper kissé lehiggadva szemléli a helyzetet, amibe a Tartaroszt ért támadás után került. Talán a nyakába szakadt felelősség is tehet róla, szinte érezni a súlyát annak a tehernek, amit önként a vállára vett. Nem egyszerű egy kalóz élete, főleg, ha egy egész flottának a léte a tét. De vajon mire jut ezzel a díszes társasággal, hogyan boldogul a megmaradt legénységgel és hogyan sikerül meggyőznie a flotta többi kapitányát az együttműködésről? Na igen, Holloway kisasszony most mosolyoghat magában, mert ő biztosan tudja, mi meg csak reménykedhetünk, hogy a közeljövőben meglep minket egy újabb Juniper-novellával. Vagy éppen egy sebhelyes arcú, kissé bicegő, ámde csibészes mosolyú Pershea kapitánnyal? Aki, ugye, férfi?

UPDATE: Nem, nem férfi. Sol rákérdezett Wee-nél, miután megvitattuk és nem tudtuk eldönteni. Azt válaszolta: nő és nem fog rajta változtatni senki kedvéért. Törődjek bele! Azért szép álom volt! :D

Becky és Nick találkozásának a történetét már nagy vonalakban ismerhettük a Végtelen horizontból, viszont ebből a novellából megtudtuk azt is, hogy vesztette el a Lélekvesztőt a lány. Nick alkudozása Garrahyval és Juniper méltánytalankodása a fejlemények miatt tette színesebbé a sztori egyik kulcsfontosságú mozzanatát. Számomra az is kiderült, amiben nem voltam egészen biztos, hogy az a gazember Garrahy véglegesen meghalt-e vagy csak egy kicsit. Na de erről nem pletykálok, olvassátok el a novellás kötetet!

Értékelés:

Koncepció: 5/5
Sztori: 5/5
Karakterek: 4/5
Leírás: 5/5
Írói stílus: 5/5

Ajánlom: 5/5






Erőssége: Atyám! Az egész úgy, ahogy van, zseniális! Kalózkodásra fel!

Újraolvasnám: IGEN

2017. szeptember 9., szombat

Halld üvöltésem!


Dorina_S és RVivi volt kedves és kihívott erre a izgalmas kihívásra, amibe örömmel vetettem bele magam, hiszen magam is nagy Trónok Harca rajongó vagyok. Mivel egyik kihívottam Sol, így ő is válaszol a kérdésekre.
1. „Mi nem vetünk.” – Egy könyv, amit nem lennél hajlandó megvenni. 
Levandra: E. L. James: A szürke ötven árnyalata.
Sol: Kemese Fanni: A napszemű Pippa Kenn - Egy barátomtól kaptam kölcsön, úgy estem túl rajta.
2. „Tűz és vér.” – Egy könyv, ami erős érzelmeket váltott ki belőled. 
Levandra: Utoljára Kelly Oram: Cinder és Ellájánál éreztem ilyet és ennek már nagyon sok ideje. Jó lenne újra átélni egy könyvnél!
Sol: Clélie Avit: Itt vagyok - Hiába nem a legtökéletesebb könyv, bizony, megkönnyeztem.
3. „Közeleg a tél.” – A kedvenc téli olvasmányod.
Levandra: Sara Raasch: Hó, mint hamu - Vannak benne nagyon szép téli jelenetek, amiket csodálatosan ábrázolt az írónő.
Sol: Kimondottan téli olvasmányom még nem volt, de David Levithantól a Kihívások könyve már tervben van!
4. „Család. Kötelesség. Becsület.” – Egy könyv szoros családi kötelékekről. 
Levandra: Anauta Blackmore: Alea, az eszkimó lány - Ahol a legközelebbi szomszéd is kilométerekre van és egy évben egyszer, csak nyáron találkoznak, ott a család az első és az egyetlen.
Sol: Vivien Holloway: Winie Langton történetek - Kell magyaráznom? :)
5. „Erőssé növünk.” – Egy könyv, amihez nem fűztél nagy reményeket, de miután elolvastad, meglepően tetszett. 
Levandra: Veronica Roth: Árnyak és jelek - Azok után, hogy mennyien lehúzták, nálam kedvenc lett és újraolvasós.
Sol: Sylvain Neuvel: Alvó óriások - Az elején nagyon nem voltam megbékélve a stílussal, végül nagyon megszerettem a fordulatai miatt.
6. „Miénk a harag.” – Egy könyv, amitől dühös lettél. 
Levandra: Veres Attila: Odakint sötétebb - És itt a magyarázat.
Sol: Lakatos Levente: Aktus - És itt a magyarázat.
7. „Meg nem hajol, meg nem rogy, meg nem törik.” – Egy könyv, amit megingathatatlanul szeretsz.
Levandra: A Harry Potter sorozat, nincs még egy ilyen!
Sol: Ernest Cline: Ready Player One - Néha még álmaimban is előjön.
8. „Egy Lannister mindig megfizeti az adósságát.” – Egy könyv, aminek úgy érzed, adósa vagy. 
Levandra: Rebecca Donovan: Elakadó lélegzet -  Inkább hálás vagyok érte, hogy a kezembe került.
Sol: Alexandra Bracken: Sötét elmék - Annyira szeretem a történetet, a koncepciót, a karaktereket, hogy valamit tenni szeretnék még érte...
+1. Helyesen a Lannister ház jelmondata: "Halld üvöltésem!" - Egy könyv, amitől ordítani tudtam volna.
Levandra: James Dashner: Az útvesztő - Megőrjített a stílusa.
Sol: Leiner Laura: Késtél - Istenem, kevés ilyen sz*r könyv létezik...

1. Melyik karaktert szeretnéd a Trónok harca nyerteseként látni, azaz ki üljön a végén a Vastrónon? 
Levandra: Bár nem úgy alakultak az események a 7. évadban, mint ahogy el tudtam volna fogadni, de töretlenül bízok Havas Jonban!
Sol: Sokáig szurkoltam Daenerysnek, aztán azok után, amit Meereenben lezavart uralkodás-címszó alatt, inkább Havas Jon mellett tettem le a voksomat.
2. Szerinted melyik karakter fog a sorozat végéig élve maradni, és ki fog időközben meghalni? Kit szeretnél továbbra is élve látni?
Levandra: Ja, hát Eddard Stark... Ócska vicc már, hogy nagy fejetlenség lenne akkor, de kikérem magamnak! Na és ettől a perctől utálom G. R. R. Martint és még képes volt ezt tetézni! Zseniális öregapó, te teremtő isten, élj sokáig! Izé. Havas Jon.
Sol: Tyrion! Komolyan, a legzseniálisabb szereplő az egész sorozatban! Szívem szerint a Vastrónra is szívesen ültetném, de szerintem ahhoz még... ööö... kicsi... És hogy ki fog meghalni? Valar Morghulis!

1. Nyernél, vagy meghalnál? 
Levandra: Már az első évadban elpatkoltam volna, többféle halálnemet el tudok képzelni magamnak, de a Másokat tutira nem éltem volna meg.
Sol: Hajlamos vagyok afféle hősként tekinteni magamra, szerintem valahogy túlélném még a Másokat is. Vagy az életemet adnám egy magasabb célért, helyzete válogatja.
2. Melyik házba tartozol? 
Levandra: Ha eddig még nem lett volna világos: Stark. :D
Sol: A Fekete és Fehér Házába! :D Viccen kívül, a sorozat eleje óta az Éjjeli Őrség tagjának tekintem magam, aztán megismertem Egy férfit, és minden megváltozott.


„Az oroszlánt sem érdekli, hogy mit gondolnak róla a birkák!”
„Az éj sötét, és tele van iszonyattal.”
„A hatalom az hatalom!”
Rátok gondoltam, ha még nem töltöttétek ki a taget: Sol - Köszi a kihívást, Levandra! Itt vannak a válaszaim! :D -, Cleaveland és Kovkira!