2018. január 19., péntek

Emma Donoghue: A cafka

Lehangoló és nagyon sötét. Aki ezt a könyvet a kezébe veszi, annak számolnia kell vele, hogy nem egy vidám történetet fog olvasni. Mary Saunders a XVIII. század egyik hírhedt alakjaként vonult be a történelembe, aki alig 16 évesen bitófán végezte. Emma Donoghue-t az ő története ihlette, bár amit a korabeli gyilkosság köré szőtt, kitaláció, ennek ellenére szép számmal szereplenek valós személyek is a regényben.

A korabeli Anglia szépen lett ábrázolva: ködös, nedves, rideg és élhetetlen. Érezni azt a küzdelmet, ami az életben maradásért folyik, a társadalmi elhatárolódás, a szegénység, nélkülözés és a betegségek miatt. A mai világból visszatekintve abba korba, kicsit hihetetlennek, felfoghatatlannak és emészthetetlennek tűnik. Az emberiség egyszerűsége, műveletlensége szinte arcul csapja az olvasót, szinte nem is kételkedik benne, milyen könnyen és gyorsan el lehet jutni a bitófára, kiszorulni a társadalom peremére, és ha egyszer oda jutott valaki, nincs visszatérés. Kegyetlen világba kapunk betekintést Donoghue által, bár úgy érzem, néhol szándékosan utazik a hatásvadász kifejezésmódra, mi által érthetőbbé szeretné tenni, hogyan jut el egy fiatal lány a romlásba. Túl kegyetlen, túl egyszerű és túl gyors. Nincs megértés, nincs szeretet, az emberek mintha szív nélkül élnének és közönnyel tekintenének a világra. Számomra nem elfogadható Mary zuhanása, nekem túl kevés volt az előtörténete, az életkörülmények, ami az első botlásához vezettek. Túl bugyuta kis teremtésnek lett ábrázolva, bár ki lett hangsúlyozva, mennyire kiváltságos helyzetben van, amiért iskolába járhat. A szándék, hogy éppen a kiváltságos helyzete és a kicsit jobb lét megléte miatt lett volna elégedetlen sorsával, csak nagyon döcögősen jött át. Kicsit túlmagyarázott, helyenként pedig kevés volt az indok a sorsforduláshoz.

A karakterek ridegek és szívtelenek. Mintha a mély érzések és a szeretet hiányzott volna az akkori emberektől. Őszinte érzések, empátia csak alig akadt. Doll karaktere akár még szerethető is lehetett volna, de túl halványra és érdektelenre sikeredett. Szerette Maryt, de ezt szinte alig nyilvánította ki, a szeretete mögötti érzéseket nem láttam, nem éreztem, nem hittem el. Úgy általánosságban is elmondható, hogy a karakterek nem szerethetőek, túlságosan tárgyilagosak, szubjektívek, ridegek, viszont kellően elhatárolódnak egymástól. Maryvel nem lehet azonosulni, sem megérteni, ami ezért is hiba, mert egy ilyen könyv megírásánál elvárás, hogy a főhős tettei, útja, döntései, érzelmei valahol elfogadhatóak legyenek.

Mégis, miért tetszett a könyv? Mert hatással volt rám, mert felpiszkált, elgondolkoztatott, és mert belerántott egy másik világba az írónő. Néha felidézte Zola Nanájának világát, bár ez a könyv sokkal sötétebb és a végkimenetele is mélyebb mocsárba rántja magával az olvasót, hogy szinte fuldokol a nyomasztó érzéstől.

Értékelés:

Koncepció: 4/5
Sztori: 4/5
Karakterek: 4/5
Leírás: 5/5
Írói stílus: 4/5

Ajánlom: 4/5





Erőssége: A sötét, komor hiteles világábrázolás.

Újraolvasnám: NEM

2018. január 11., csütörtök

Neil Gaiman - Terry Pratchett: Elveszett próféciák

... képzeljünk el egy alakot, félig angyal, félig ördög és teljesen ember...

Történt, hogy Neil és Terry, a két jó barát leültek és megpróbálták egymást túllicitálni. Neil azt mondta: tészta! Mire Terry rátromfolt: mákos! A következő pillanatban Neil már nyúlt is a porcukorért. Így született ez a könyv. Vajon melyikük képviselte a démoni és melyikük az angyali erőket? Bizonyára felosztották egymás között a szerepeket, de az a meggyőződésem, hogy mindkettőjükben lakozott mindkét oldalból. Szó, mi szó, ez az Agnes Nutter igazán huncut teremtés lehetett, és egy kicsit felül is írta a boszorkány fogalmát az én értelmező szótáramban.

Az Elveszett próféciák a legőrültebb könyv, amit valaha olvastam. Tömény agymenés és éppen ezért nehezen is emészthető, mert mindig van egy pillanat, amikor úgy érzed, mára ez már sok, nem bírsz többet befogadni. Különben is, ha lassan olvasod, tovább tart. A jó dolgok pedig tartsanak minél hosszabban. Az agymenés mellett viszont komoly mondanivalóval is rendelkezik ez a regény, na persze, nemcsak úgy odavetve, hanem gondosan elrejtve, éppúgy, mint a talányos, homályba vesző próféciák. Ki kell mazsolázni, majd élvezettel elcsámcsogni rajtuk egy ráérős esős délutánon.

Gondoltátok volna, hogy egy apokalipszis ugyanolyan egyszerűen megakadályozható, mint előidézhető? Nem kell más hozzá, csak az emberi tényező és már sínen is van a dolog. Mindkét esetben. Az öregfiú jól tudta, miért teremti az embert a köztes világban, félúton a menny és pokol felé. És jól tudta Gaiman és Pratchett is, hogy ők mi végre vannak jelen ebben a sztoriban, mintha csak egy hullámhosszon lennének az kaporszakállúval, legalább is ami a humorukat illeti, erre tudok következtetni.

Ennek a könyvnek a lelke a karakterekben rejtőzik. Mondanom sem kell, hogy rögtön az első pár oldalon, amikor még csak a szereplők felsorolása van napirenden, máris megvett magának ez a két gazfickó. Alaposan megdolgoztak vele, hogy így legyen, és annál is többet beleraktak egy-egy személybe, mint ami el tudtam volna képzelni. Ó, ezek az esetlen két ballábas hősök, akik úgy teszik a dolgukat, hogy nincsenek tudatában a jelentőségével! Mondjuk, egy bizonyos boszorkány és egy bosszantó boszorkányvadász ezt az állítást megcáfolná, a többi esetben teljesen jogos észrevétel. A félelmetes lovasok pedig nem tűnnek másnak, mint szánalmas ösztönlényeknek, programozott terminátorok ebben a bizonyos játszmában. Valódi gondolatai csak Adamnek vannak, aki a megtestesült Antikrisztus - most tekintsünk el a további nevektől és címektől, mert, ugye, Crowley és Azirafael is teljes bizonytalanságban csak találgatnak a Nagy tervről. Vagyis a... miről is? Ja igen, FELFOGHATATLAN tervről.



Ami a fontosabb karaktereket illeti, minden szál el lett varrva, kivéve... Mi lett azzal a három agyatlan motorossal? Talán a Felfoghatatlan terv szempontjából teljesen lényegtelenek, már-már triviális tévedésnek tekinthetők?

Az egyik legjobb apokalipszis-történet, sajátos koncepcióval. Megismerkedhettem a két legszimpatikusabb nem e világi lénnyel, akik éppen e világban érzik legjobban magukat. Mindenesetre szívesen körülnéznék abban a bizonyos antikvár könyvesboltban, aztán hagynám, hogy megkísértsenek egy vacsora erejéig!

Gyerekek! Az Armageddon előidézése nagyon veszélyes. NE próbáljátok meg otthon.

Értékelés:

Koncepció: 5/5
Sztori: 5/5
Karakterek: 5/5
Leírás: 5/5
Írói stílus: 5/5

Ajánlom: 5/5







Erőssége: Na, most erre mit is tudnék mondani? Az első betűtől az utolsóig! ;)

Újraolvasnám: IGEN

2018. január 9., kedd

Gail Carriger: Soulless – Lélektelen

Mindazonáltal ezt a könyvet képtelenség komolyan venni és érdemben értékelni. Semmi kétség, nagyon eredeti történet, eredeti írói stílussal, meghökkentő világgal és hajmeresztő karakterekkel. Mindazonáltal mégsem tudtam komolyan venni a történetet, humoros hangvétele is néhol már kicsit sok volt nekem, mintha egy paródia paródiáját olvastam volna, ami akár be is jöhetett volna, ha nem éreztem volna úgy, hogy beleerőltetett sajátosságnak szánta az írónő, ami az ő bolondos lelkivilágát hivatott visszaadni. Mindazonáltal egy kicsit túltolta, de hát megesik az ilyen, attól még lehet élvezhető, kinek hol van a tűréshatára. Mindazonáltal... ebben az egy kötetben többször hangzott el a mindazonáltal szó, mint a Harry Potter összesben, ez pedig inkább roppant idegesítő volt, mint humoros.

Jól kitalált világ és történet, bár bővelkedik ellentmondásokban, a sztori mégis olvastatja magát, visz előre, fenntartja az érdeklődést, nyugodt szívvel mondhatom, letehetetlen olvasmány a célközönség számára. Már utálok erre hivatkozni, de ennek a könyvnek sem én voltam a célközönsége. Próbálkozom, elolvasom, mert nem akarok látatlanban ítélkezni. 

A lélektelenség számomra sehogy sem állja meg a helyét, az én olvasatomban Tarabotti kisasszonynak igenis van lelke. Egyetlen hiányossága, hogy feledékeny, figyelmetlen, viszont rendelkezik egy különös képességgel: szereti mindenbe beleütni az orrát. Egy kicsit naiv és tapasztalatlan, már ami a férfiakat illeti, de annál kíváncsibb természet. Kifejezetten tetszik a tökéletlensége, esetlen külseje-belseje egyaránt. Az esetlen burleszk jelző a többi karakterre is épp így érvényes, de továbbra is fenntartom a véleményemet, hogy kissé túl lettek gondolva. Épp csak egy hajszálnyival, ami miatt inkább hatnak nevetséges, mint vicces karakternek. Lord Macconnál például szerettem, hogy egy morgós skót bőrébe lett oltva a vérfarkas, ez a kettő nagyon passzol egymáshoz, és csak egy kicsit éreztem úgy, hogy túl sok a morgás, és már nem tartom viccesnek a helyzetet. Kedvenc karakterem a piperkőc vámpír volt, Lord Akeldama, szinte minden jelenetét élveztem és szívesen vennék egy történetet az ő botcsinálta vámpírságáról. Élvezettel olvastam szóvirágait. Érdekes, hogy nem éreztem soknak.

A túlzások ellenére az intim jelenetek jól sikerültek. Mulatságosak voltak, főleg Alexia törekvése a harapásra, ami, ugye, a vérfarkas öngyógyító reakcióját tekintve szinte kivitelezhetetlen, hogy maradandót alkosson. A szerelmi légyotton kifejezetten nevettem, egy kicsit beteg elmére vall, de miután utána néztem az írónőnek, minek is csodálkozzak rajta? Sok-sok abszurd helyzettel, jelenettel volt dolgunk, viccesek, kevésbé viccesek, Gail Carriger nem mindig találta el a határt. Egy nagyon jó iránynak gondolom ezt a stílust és sztorit, amiben elindult az írónő, de most a tűrőképességem határát súrolta. Van benne lehetőség, de érdemes lenne megfogadni azt az ősrégi mondást: a kevesebb néha több. A leírásokkal ambivalens érzéseim voltak, helyenként kimerítően írt, leginkább a ruhák és a környezet voltak szépen tálalva, viszont a steampunk-elemeket nem éreztem az igazinak, amiatt érzek hiányosságot.


Kommentár nélkül:

"Miss Tarabotti felsóhajtott, de lelke mélyén egyetértett barátnőjével."

"Miss Tarabotti lélekben megvonta a vállát."
Értékelés:

Koncepció: 3/5
Sztori: 3/5
Karakterek: 4/5
Leírás: 3/5
Írói stílus: 3/5

Ajánlom: 3/5






Erőssége: Izgalmas volt a viktoriánus kori urban fantasy és steampunk egyveleg világábrázolás, és a gazdag leírás.


Újraolvasnám: NEM

2018. január 6., szombat

A Book tag, amire Csekő Ákos hívott ki minket


Köszönjük a kihívást, Ákos! :D

1.) Puha vagy kemény táblás?
Levandra: Cipelni nehezebb a kemény táblást a táskámban, de ha mondjuk valaki egész véletlenül megtámadna a metróban és meglendíteném a táskámat, azt hiszem, a kemény táblás hatékonyabb lenne. Egyébként szívesebben látom a kemény táblás verziót a könyvespolcomon!
Sol: ... Vagy e-könyv. ;) Amúgy a kemény táblások lényegesen elegánsabbak, tartósabbak, sőt, hasznosabbak is! Ha ki akarod tölteni a feszültségedet, csak vedd elő egy utált könyved kemény táblás verzióját, tedd rá a papírodat, és képzeld, hogy grafikus vagy!

2.) Online vagy könyvesbolti vásárlás?
Levandra: Könyvesbolt. Bár a gyorsaság és a praktikusság híve vagyok, de ruhát is személyesen veszek, nem rendelem. A könyvnél is ugyanolyan fontos, hogy meglegyen a vásárlás élménye.
Sol: Egyértelműen könyvesbolt. Akkor biztosan tudom, hogy mit kapok a pénzemért, hiszen ott vagyok és én magam választom ki. Új, ismeretlen könyv esetén meg aztán pláne, hisz könnyen beleolvashatok a tartalmába, hogy lássam, érdekel-e.

3.) Trilógiák vagy sorozatok?
Levandra: Ha lehet, inkább egyik se, mostanában kezembe sem veszek olyan könyvet, amiről tudom, hogy három vagy akár több kötetes, de még nem jelent meg mind az összes rész. Nem bízom a kiadókban, csalódni meg nem szeretek!
Sol: Mivel gyakorlatilag a trilógia is sorozat, akár a sorozatot is választhatnám. Mégis inkább a trilógiákat mondanám, talán nagyobb az esélye, hogy nem kaszálják el a sorozatot, ha csak három kötetből áll... Habár nem kevés példa volt rá eddig.

4.) Hősök vagy rosszfiúk?
Levandra: Rosszfiúk. Micsoda kérdés ez? Loki, Tél katonája, Kylo Ren, Eric Cartman,  Tybalt...
Sol: ... Vagy rossz kislányok?! :D Hősök. Jacob Portman, Wade Watts, Pókember, Kvothe, Sol...
5.) Melyik az az egy könyv, amit mindenkivel elolvastatnál?
Levandra: Bármit, akkor legalább minden ember elmondhatná magáról, hogy egy könyvet elolvasott életében! :D
Sol: A szél neve! Egyszerre mese, fantasy, kaland, romantikus... Kötelező darab!

6.) Ajánlj egy alulértékelt könyvet:
Levandra: Öööö... az év végi akciókról, azt hiszem már lecsúsztunk.  ;)
Sol: Várj, olyat, ami mások által alulértékelt, általam viszont kedvelt, vagy olyat, amit én értékeltem alul? Első változat: Árnyak és jelek. Méltatlan hozzá az a sok 3 csillagos értékelés, ez egy kiváló fantasy, gazdagon kidolgozott világgal, érdekes történettel és megdöbbentően hiteles karakterekkel! Csak ajánlani tudom! Második változat: Ha garantált szórakozásra, tetemes mennyiségű perverzióra és nyers, állatias szexre vágysz, olvasd el az Aktust! Hidd el, még az agyadat is szétb*ssza!
7.) Melyik volt az utolsó könyv, amit megvettél?
Levandra: Könyvtárba járunk, ezért nagyon kell erőltetnem a memóriámat, mikor vásároltam utoljára. Általában kapni szoktam a könyveket. Ja... megvan! A Sötét játszmákkal leptem meg legutóbb Solt!
Sol: A szolgálólány meséje. Kifizették az év végéig ki nem vett szabadságaimat, gondoltam, megajándékozom Levandrát valamivel. Még nem kezdte el olvasni, de az 1984 tetszett neki, de a sorozatból már megnéztünk egy-két részt, és nagyon érdekelte a könyvváltozat.
8.) Mi volt a legfurcsább dolog, amit valaha használtál könyvjelzőnek?
Levandra: Egy ötszázas, egy számla, márkajelzéses ruha címke, mobiltelefon... találékony vagyok. De készítek könyvjelzőket magam is, csak éppen akkor nincsenek kéznél.
Sol: Papír zsebkendő, sorszám a postáról, ceruza... Pedig kaptam egy barátomtól két mandalás könyvjelzőt, de épp valamelyik könyvben jelölnek egy fontos idézetet, amit azóta se írtam fel sehová.
9.) Hosszú vagy rövid könyvek?
Levandra: Mindegy, csak jó legyen.
Sol: Figyelj, imádtam A brosst, és imádom A bölcs ember félelmét is. Szerinted?

10.) Hosszú vagy rövidebb fejezetek?
Levandra: Rövid, amit éppen elolvasok addig, amíg felforr a tésztavíz!
Sol: Pont akkorák, amikbe belefér az adott cselekményrész.

11.) Karakter vagy cselekmény?
Levandra: Nem elégszem meg a vagylagos lehetőséggel. Akkor jó egy könyv, ha minden egyben van.
Sol: Csatlakozom Levandrához! Hiába jó az egyik, ha a másik pocsék.

12.) Nevezd meg az első három könyvet, ami eszedbe jut
Levandra: Sosehol, Hétfejű tündér... Lázadó vagyok, és csak kettőt írok! :P

13.) Mik azok a könyvek, amik megnevetettnek vagy megríkattak?
Levandra: Ritkán sírok könyveken, inkább kerülöm is ezeket. Jobban szeretek nevetni a könyveken. Most éppen G. Szabó Judittól olvasom már ezredjére a Mari, ne bomolj!-t, Kovács Anikó dumáival semmi sem érhet fel!
Sol: Mindkettőben többször is volt már részem, de csak hogy a leghangsúlyosabbakat említsem: a Hadd mondjam el...-nek sikerült megríkatnia, és soha olyan jól nem szórakoztam még könyvön, mint Az élet esszenciáján.

14.) A mi világunk vagy kitalált világok?
Levandra: A mi világunk már nagyon unalmas, én meg szeretek új dolgokat felfedezni, úgyhogy jöhetnek mások világai is!
Sol: Határozottan a kitalált világok! Egyrészt a változatosság miatt, másrészt szeretem látni, mi van egy másik ember fejében. Viszont a kettő keveredése általában annyira nem tetszik, bár vannak kivételek.

15.) Ítélsz könyveket borító alapján?
Levandra: Nem. Embert sem, könyvvel, miért tenném? 
Sol: Erre eddig csak egyszer volt példa. Keservesen csalódtam.

***

Kihívottjaink: VickiUjj, Deidra Nicthea és Bartók Brigitta. :)

2018. január 3., szerda

Seasons of Book Blogging


Akik kétéves fennállása óta követik a Könyvvadászokat, már tapasztalhatták, hogy nemigen szoktunk évértékelőket írni. Egyszerűen csak az olvasás szeretetéért olvasunk, nem statisztikai adatokért. Most mégis lehetőségünk nyílt összegezni a 2017-ben tapasztalt olvasmányélményeinket, méghozzá egy nagyon jól megszerkesztett book tag segítségével. A Seasons of Book Blogging az év 12 hónapjára, és azok hangulatára lebontva teszi fel kissé amerikanizálódott kérdéseit, a tavalyi évre vonatkozóan. Köszönjük a kihívást Virágnak, a Never Let Me Know bloggerinájának!

2018. január 2., kedd

Év végi Book tag - 2017


Igaz, már átcsúsztam a taggel a következő évbe, de nem maradnak válasz nélkül a kérdések. Úgy sem írtam évértékelőt, így ezzel a taggel kicsit összegzem az előző évet, bár tényleg a teljesség igénye nélkül. Köszönöm a kihívást, szmelus!
1.) Milyen könyvet kezdtél el, amit még be kell fejezned? 
Neil Gaiman: Sosehol. Kivételesen lassan haladok ezzel a könyvvel, és a várakozásommal ellentétben nem is igazán találjuk most a közös hangot, pedig hát Gaiman, az Gaiman. Ugye? Na, de amúgy is sokfelé koncentráltam az ünnepek miatt, ezért sokszor csak fél oldalt tudtam olvasni, ez is lehet az oka, hogy nem kapott el a könyv hangulata. Nem is sikerült befejeznem év végére.

2.) Van úgynevezett őszi könyved, amivel könnyebben átlépsz az év végi időszakba?
Nem szoktam évszakoknak megfelelő könyveket olvasni. Spontán választok, amihez éppen hangulatom van, vagy ami már régen kívánságlistás és éppen sikerült megszereznem, azt előrébb veszem.

3.) Milyen új megjelenést vársz még? 
A legjobban várt új megjelenés az elmúlt évben Sara Raasch: Jég, mint tűz című könyve volt, de még nem sikerült beszereznem. Ami késik, nem múlik.

4.) Mi az a három könyv, amit idén még el szeretnél olvasni? 
Ismerős az az érzés, hogy olyan hosszú listád van olvasandó könyvekből, hogy azt hiszed, sosem érsz a végére? Nos, valahogy így vagyok vele én is, nem sok értelmét látom dátumokhoz kötni az olvasásokat, de van pár könyv, amit minél előbb szeretnék olvasni és még 2017-re voltak esedékesek, ha éppen nem furakodik be eléjük valami más, ők lesznek a következők. Margaret Atwood: A szolgálólány meséje, Neil Gaiman: Amerikai istenek, Josh Malerman: Ház a tó mélyén.

5.) Van-e könyv, ami még esélyes az „év könyve” címre? 
Négy könyv is esélyes volt erre a címre és még mindig nem tudom eldönteni, melyik volt a legjobb. A következők: Neil Gaiman és Terry Pratchett: Elveszett próféciák, Anne Bishop: Vörös betűkkel, Veronica Roth: Árnyak és jelek, Samantha Shannon: A Mímes Rend. Nagyon örülök, hogy olvashattam mindegyiket, olyan könyvek, amik megadták azt az élményt, amelyre minden könyvmoly vágyik. Kihagyhatatlanok!

6.) Elkezdted-e már a jövő évi tervezést? 
Eddig sosem terveztem meg az olvasást, de most van egy érdekes koncepcióm, ami alapján összeválogatom a könyveimet 2018-ra. Hosszú lista lesz és úgy gondolom, hogy ki fog tartani több évre is, mert nagyon vastag könyvek is vannak benne. A későbbiekben jön róla egy bejegyzés is. 

Mivel a tag ezennel aktualitását vesztette, nem hívok ki másokat. Ezer bocsánat, hogy mostanában mindennel csúszunk, kicsit sűrű lett az élet! :D Boldog Új évet kívánok mindenkinek!

2017. december 28., csütörtök

Teaszünet-díj – The Tea Break Award!


A Könyvvadászok lassan kétéves fennállása óta már a második díjában részesül. Az első körben a Liebster Blog Awardot nyertük el, melyre Gothic és Wandamaci jelöltek minket, akiknek ezúton ismételten köszönjük. Most egyszerre két blogger társunk is úgy gondolta, hogy megajándékozna minket egy új trófeával. Mindkettőtöknek hálásan köszönjük, Réta és Gothic! A díjat és a vele járó kérdéseket ezennel hivatalosan is átvettük!

Következzenek a szabályok:
1. Köszönd meg a jelölést annak, akitől kaptad a díjat, említsd meg és linkeld be a blogját. Másold be a szabályokat a bejegyzésedbe te is.
2. Mielőtt megválaszolnád a kérdéseket, illessz be egy idézetet, amiről azt gondolod, hogy a legjobban illik hozzád, jellemez téged.
3. Válaszold meg a 8 kérdést, amiket a téged díjazó blogger tett fel.
4. Írj újabb 8 kérdést, amiket majd a te jelöltjeid fognak megválaszolni.
5. Jelöld meg azokat a bloggereket a blogjaikkal együtt, akiket megjutalmazol a díjjal, s magyarázd meg pár szóval, miért pont rájuk esett a választásod.
+1. Kívánj valami szépet az általad díjazott bloggereknek.
Az idézeteink:

Levandra:
Az író egy emberben foglyul ejtett világ. - Victor Hugo
Éppen ma láttam Facebookon és majdnem megkönnyeztem, mert így érzem magam. Csak nem egy világ van bennem, hanem számtalan, amire örökös késztetést érzek, hogy kiírjam magamból.

Sol:
If somebody tells you that there's a rule, break it. - Hans Zimmer
Szeretek hinni abban, hogy ha akarom, mindenre képes vagyok. Számtalan lehetetlennek tűnő helyzetben sikerült már ezt bizonyítanom. Ez az idézet pedig megerősít ebben a filozófiámban, ráadásul a kedvenc zeneszerzőmtől.



1. Mi a jelenlegi legnagyobb életcélod?
Levandra: A saját tulajdonú lakás. Minden rezdülésemmel érte áhítozom és minden cselekedetem azért van, hogy közelebb kerüljek hozzá. Remélem, megvalósul.
Sol: Szintén a saját lakásunkra vágyom a legjobban. Tulajdonképpen már jó ideje afelé tartunk, és folyamatosan látható ebben valami fejlődés, úgyhogy szerintem előbb-utóbb biztosan meglesz.
2. Melyik elért eredményedre vagy a legbüszkébb?
Levandra: Biztos nem ilyesmire vagytok kíváncsiak, vagy nem erre számítottatok, de a legbüszkébb arra vagyok, hogy sikerült felgyógyulnom egy olyan betegségből, amiben akár meg is halhattam volna.
Sol: Arra, hogy eddig minden nehéz helyzetből sikerült kikeverednem, az esetek döntő többségében segítség nélkül, a saját erőmből.
3. Melyik könyvet ajánlanád nekem, amit még nem olvastam?
Levandra: Ó, annyi mindent olvastál már! Mit szólnál Veronica Roth: Árnyak és jelek c. könyvéhez? Ne dőlj be a sok negatív kritikának! ;)
Sol: Döbbenten tapasztaltam, hogy te még nem olvastad a Ready Player One-t! Tessék mihamarabb pótolni ezt a hiányosságot! Hidd el, megéri.
4. Mi a legidegesítőbb klisé, amivel könyvekben találkozni szoktál?
Levandra: Izé... minden klisét utálok, ha az író nem képes egy magasabb szintre emelni. Akkor megbocsátok érte, ha valami újat tud mutatni.
Sol: Gödröcskék! Rohadt gödröcskék! Mindenütt!
5. Szoktál éves olvasási célt állítani magadnak? Ha igen, idén eléred? Jövőre fogsz állítani?
Levandra: Tavaly óta a 100 könyv a célom minden évben. Idén nagyon sok vastag könyvet olvastam, így kell még 3-4 könyv, de szerintem az bőven meglesz. Hosszú történeteket már csak jövőre tartogatok.
Sol: Nem szoktam konkrét célt felállítani az olvasásban, és nem is látom értelmét. Azért olvasok, mert szeretek olvasni, ez nem lóverseny. :) Amúgy a tavalyi évhez képest idén nem sok könyvet olvastam - annál több tananyagot.
6. Hogy nézne ki álmaid kéglije?
Levandra: Letisztult, egyszerű skandináv otthon, ami macskakompatibilis, világos és könnyen takarítható. A másik verzió egy gerendaház. Egyelőre nem tudok dönteni, de úgy is jó, ha egymást követik.
Sol: Csendes, nyugodt, világos, tágas és az enyém. Tulajdonképpen ennyi. Ha nem tűnök pofátlannak, egy kandallónak és előtte egy kényelmes fotelnek azért nagyon örülnék.
7. Mit szeretnél kapni karácsonyra?
Levandra: Pihenést. Komolyan. Hétfő reggeltől vasárnap estig dolgozom. Szeretnék három napig semmit sem csinálni, csak élvezni az ünnepet.
Sol: Nagyjából ugyanerre vágyom. Semmit sem szeretnék jobban egy kis lazításnál, az állandó feszített tempó mellett nincs túl sok lehetőségem rá év közben.
8. Szereted a forralt bort?
Levandra: Semmi bajom az ízével, finom is, de nem fogyasztok alkoholt. Elvből sem és a gyógyszereim is összevesznének vele, így nálam kerülendő.
Sol: Igen, feltéve, ha jól van elkészítve. Ittam már ismerős által készített, házi forralt bort, ami kegyetlenül rossz volt. De Levandrához hasonlóan én is absztinensnek számítok, nagyon-nagyon ritkán iszom alkoholt.



1. Melyik kedvenc könyvedből látnál szívesen egy adaptációt és melyik az, amelyiktől reméled, a rendezők távol tartják a mancsaikat (nem találnának megfelelő színészt, a világ képernyőre vitelét úgyse oldanák meg elég élethűen stb) ?
Levandra: Minden népszerű könyvből adaptáció készül és ennek nem örülök. Nem tudok leülni úgy, hogy ne bosszankodnék rajta, mennyire kitekerték. Reménytelen küldetés lenne... DE! Ne csináljanak sorozatot A Gyűrűk Urából!
Sol: A könyv elolvasása óta kíváncsi vagyok a Ready Player One filmes változatára, szerencsére már nem kell sokat várnom, mire megnézhetem. Viszont reméltem, hogy A hollófiúkból nem készül film, de hát... Félek, lerombolja a képeket a fejemben.
2. Mi az az emberi rossz szokás, amivel a legjobban az agyadra lehet menni?
Levandra: A nyavalygás és a kishitűség. A kettő együtt pedig borzalmas. Nehéz egy picit pozitívnak lenni? Tessék megpróbálni, a világ is jobban kinyílik és észrevesszük azokat a lehetőségeket, amik felett elsiklottunk!
Sol: Az ostobaság, azzal ki lehet kergetni a világból. Az a baj, hogy egyre kevesebb az értelmes ember, ráadásul ők kerülnek elnyomásba és az ostobák veszik át az uralmat. Ez a világkép már bőven megérett a pusztulásra...
3. Melyik már nem élő szerző dedikálásán vennél részt a legszívesebben és mit kérdeznél az írótól, mikor sorra kerülsz?
Levandra: Tolkien. Megkérném, hogy meséljen a hobbitok eredetéről. 
Sol: Csáth Géza. Egyszerűen annyira beteg, amiket írt, hogy érdekelne, mennyire voltak a történetei alapjai valóságosak.
4. Ha egy fantasy könyvből kiemelhetnél egy lényt háziállatnak vagy egy mágikus elemet, mire esne a választásod és melyik történetből?
Levandra: Még több háziállat? Lüszi mellé? Akkor inkább a mágikus képesség! Mondjuk, hogy a főzést és az írást összetudjam hangolni, és ne égessem le az ebédet, amikor elfeledkezem róla írás közben. Talán Mrs. Weasley a segítségemre lenne valami praktikus varázsigével.
Sol: Gyerekkorom óta betegesen vonzódom a griffekhez. De olyannyira, hogy szerintem nekem griff a patrónusom, a daimonom, a totemállatom és a szellemi vezetőm. Ha bárkitől bármilyen griffes relikviát kapok, a szívembe zárom az illetőt. Van még kérdés?
5. A legutóbbi olvasmányod fő gonosza szerinted melyik előadó zenéjét kedvelné?
Levandra: Legutóbb Neil Gaiman és Terry Pratchett: Elveszett próféciák című könyvében voltak démonikus lények, bár gonosz éppen nem volt Crowley, de egyértelműen a pokol a Queenért rajong. Szerintem nagyon jó ízlésre vall.
Sol: Simán el tudom képzelni, hogy Kavinsky az Álomtolvajokból Pendulumot vagy The Prodigyt hallgat. Mondjuk, akkor még talán ki is jönnénk egymással.
6. Ha választhatnál, Narniába, Westerosba, Középföldére vagy a Roxfortba utaznál? (Nincs kibúvó! Csakis egyet lehet választani)
Levandra: Mondjuk úgy, hogy Középföldén keresztül Roxfortba. De ha csak egyet választhatok, akkor egyértelműen Középfölde lenne az úticélom.
Sol: Westerosba! Középföldét és a Roxfortot már elég jól ismerem, Narnia világában meg még egyáltalán nem merültem el. Még a feketét is felöltöm, ha kell!
7. A meseátírások korát éljük... te melyik történetet alapjának újragondolásával írnál könyvet?
Levandra: Soha, soha, soha! Nem szeretem ezeket a könyveket!
Sol: Nekem a mesék maradjanak meg mesének! Nem értek egyet azzal, hogy mindenféle mesterkélt átiratokat csináljanak belőlük.
8. Mennyire vagy rigolyás a spoilerekre?
Levandra: Annyira nem leszek zabos tőle. Mondjuk Sol minden általa olvasott könyvet elspoilerez még olvasás közben, ezért nem olvasom el én is azokat! 
Sol: Nem kimondottan zavarnak a spoilerek. De ha már Levandra ezt így felhozta, ő sem különb nálam e téren. :D


A mi kérdéseink:
1. Milyen nasit és innivalót választasz olvasás mellé?
2. Milyen számodra az ideális körülmény az olvasáshoz?
3. Mennyire tudsz azonosulni az általad olvasott könyvek főszereplőivel?
4. Melyik olvasmányod volt számodra Az Év Könyve 2017-ben?
5. Milyen könyves relikviának örülnél, ha megkaphatnád? (Értsd: pl. egy valódi varázspálca Ollivander boltjából, egy braavosi érme, Arwen ékszerei...)
6. Olvastál már olyan hangulatú vagy témájú könyvet, ami rád egyáltalán nem jellemző? Milyen élmény volt?
7. Melyik könyvhősre tekintesz példaképedként, és miért?
8. Melyik könyvszereplőt küldenéd szíved szerint átnevelőtáborba?


Wandamaci, a Wandamaci (könyv)birodalma bloggerinája, mert a könyvértékeléseken kívül is sok más érdekes tartalmat kínál olvasóinak,

Kathryn, a Simple Autumn bloggerinája, akinek nagyon szeretjük az őszinte értékeléseit és véleménynyilvánításait,

Cleaveland, a World of Cleaveland bloggere, aki eszméletlen novellákat ír, melyekből még többet szeretnénk olvasni a blogján.