Emily Brightwell: Mrs. ​Jeffries és a halott orvos

Van úgy, hogy elegendő egy egysoros ajánlás a borítón és máris viszed haza a könyvet. Most is így jártam, fehér sávban feltüntetett szöveg, na meg a tetszetős fülszöveg miatt döntöttem mellette. Agatha Christie és Downton Abbey rajongó lévén azt gondoltam, jó döntés, nem csalódhatom és a tetszetős külső is erről igyekezett meggyőzni. A marketing mögött viszont nem azt találtam, amire számítottam.

Rögtön az elején felkaptam a fejem, hogy Whiterspoon felügyelő öttagú személyzetet tart, de hát Sherlock Holmes és Poirot is jó körülmények között élt, miért ne lehetne. Na meg persze ott a lehetőség, hogy valami öreg nagynéni után örökölte a vagyont és csak kedvtelésből nyomozgat. Bingó!

Nyomozgat, ahogy mondtam. Ugyanis Whiterspoonnál tehetségtelenebb nyomozóval még nem találkoztam, nem is értem, egyáltalán hogy tud boldogulni a Scotland Yardnál. Csak úgy tud haladni az ügyeivel, hogy mindent a szájába kell rágni, méghozzá nem másnak, mint Mrs. Jeffriesnek, a bejárónőjének. De hogy egy nyomozónak nem jutnak eszébe olyan kérdéseket feltennie kihallgatás során, amit egy átlagember megtenne egy szimpla beszélgetés közben, számomra elképzelhetetlen. X, szóváltásba keveredett Y-nal. Áhhá! Van indíték. Na de miről és legfőbbként miért? Nem ez lenne az első, amit megkérdeznénk? Ilyen és hasonló mulasztásokat vét ez a drága ember, akinek viszont nagy szíve van, és házának személyzete hálából észrevétlenül segíti a munkáját a házvezetőnővel az élen.

Mrs. Jeffries fontoskodó személye ott van mindenütt, lát és hall dolgokat, amiket a felügyelő nem, majd mintha a munkaadója gyengeelméjű lenne, fondorlatos módon a szavait úgy forgatva adja a jó ember szájába az ügy megoldását, mintha nem is az ő érdeme lett volna. A felügyelő pedig bárgyú mosollyal, némi önelégültséggel nyugtázza, lám-lám, micsoda nagyszerű szakember, ezt az ügyet is megoldotta, ahogy szokta. Mindeközben Mrs. Jeffries kínosan ügyel arra, hogy a jó Whiterspoon semmit sejtsen meg, kínosan figyel arra, hogy ténykedése észrevétlen maradjon és a maga által kihallgatott tanúkat titoktartásra kérve küldi őket a felügyelőhöz a fontos részletekkel. Aki amúgy még ezekből a részletekből sem képes önállóan összerakni a képet, így a derék házvezetőnő mindig körülötte sertepertél, mint a gyermeke első lépteit vigyázó édesanya.

Bármennyire is humorosnak lett szánva a karakterábrázolás, Brightwell egy kicsit túlzásba esett. A karakterek úgy nagy általánosságban halványak. Mrs. Jeffries fontoskodó öreglány, a felügyelő legfőbb tulajdonsága pedig az, hogy azt sem veszi észre, ami éppen a szeme előtt zajlik. Engem egy idő után már rémesen idegesített ez a két ember, soknak éreztem és elképzelhetetlennek, hogy ez így életképes legyen.

A sztori túl egyszerű volt, egy átlagos bűneset átlagos eszközökkel és indítékkal. A tettes az első pillanattól gyanús volt, neki volt a legtöbb veszíteni valója, aránytalanul nagyobb volt a többi gyanúsítottal szemben. Mérges gombákra terelni a figyelmet? Hatalmas klisé. Brightwell nekem nem tűnik túl nagy koponyának a krimi íráshoz, inkább csak krimit akar írni és használja a nagyok jól bevált receptjeit, azt sem túl meggyőzően.

Értékelés:

Koncepció: 3/5
Sztori: 3/5
Karakterek: 3/5
Leírás: 3/5
Írói stílus: 3/5

Ajánlom: 3/5

Erőssége:  A lakónegyed és a közös kert nagyon tetszett.

Újraolvasnám: NEM