Egy sorozatnál szinte mindig ébrednek elvárások az olvasóban. Ahogy halad előre a történet, és ahogy válnak életed részévé a karakterek, úgy alakulnak a te fejedben is a történet lehetséges kimenetelei. Az író viszont nem tud és nem is akar megfelelni mások elvárásának, mert az ő fejében egy egészen más sztori alakul. A rajongók szerencséjére. Igazából nem is tudom, mire számítottam ennél a résznél. Törvényszerű volt, hogy legyen egy negatív szereplő, amit az előző részben meg is kaptunk Tony személyében, és az is, hogy fennálljon egy konfliktushelyzet, ami ne csak Winie és Will szópárbajában merüljön ki. Tonynak köszönhetően ez is elérkezett a Langton-család eddig "nyugodt" életébe.
A váltott szemszög szükségszerű volt, hiszen a börtönben lévő Winie nem mesélhet nekünk arról, hogy mi történik éppen a családban. Ahhoz, hogy a könyvben tartalom is legyen, Vivien Holloway-nek Will szempontjából is kellett írnia. Viszont annyira Winie rajongó vagyok, hogy az úri fiú karakterével és az ő szemszögével nagyon nehezen tudtam azonosulni. Nyilván Winie túl erőteljes személyisége mellett nehéz is lehetett volna alkotni egy másikat, ami ugyanúgy magával ragadná a figyelmet, de mégis elkülöníthető.
Irigylem a Langtonok higgadtságát, ahogy kezelték Winie bebörtönzését, és csak a cselekvésre, a megoldásra koncentráltak. Finoman árnyaltan megfigyelhető minden családtag aggodalma, de nem ezek a domináns érzelmek. Talán én kicsit hiányoltam is a kétségbeesést és a könnyeket, egy kicsivel több drámát igényeltem. De, a fenébe is, a Langtonokról beszélünk, mindenre találnak megoldást!
Lehet, hogy én fogtam rossz pillanatban a könyv olvasásához, vagy túl fáradt voltam, de kevésnek éreztem a humoros riposztokat, amiket annyira megkedveltem, vagy csak kevésbé voltam rájuk hangolódva. Emiatt maradt bennem hiányérzet.
Félelmetes az új szerkezet, én inkább, biztos, ami biztos, bedobnám egy tűzkatlanba, nehogy eszébe jusson valami gonosz antihősnek megszereznie. Miután Will visszament érte és megszerezte, már várható volt, hogy mi lesz a megoldás, de kellett, hogy szerepet kapjon a könyv fontosságának kiemelése és bevezetése a történetbe. Szépen megkomponált felépítés. Igazából a tolvajkulcsra szavaztam volna, de nem tudtam elképzelni, hogy Winie nélkül éljék tovább az életüket a Langtonok abban a nagy házban, aminek a hangulatát annyira imádom, és akkor ezzel le is lehetett volna zárni a sztorit. De szerencsére nem így történt!
Megjegyzés: Alig várom, hogy valaki jól bemosson Tonynak.
Értékelés:
Koncepció: 5/5
Sztori: 4/5
Karakterek: 4/5
Leírás: 5/5
Írói stílus: 4/5
Ajánlom: 4/5
Erőssége: Nekem egy új világban mindig az apró részletek azok, amik csak úgy berántanak a történetbe. Vivien Holloway-től mindig megkapom ezeket a fontos apróságokat is, amitől igazán magával ragad a hangulat.
Újraolvasnám: IGEN
Nincsenek megjegyzések
Megjegyzés küldése