Erika Johansen: Tear királynője

2016. június 3., péntek
Szomorú vagyok. Így éreznék bármelyik más könyvnél, amiben egy zseniális ötletet ennyire botrányosan kidolgozatlanul hagynak. Legszívesebben felállítanék egy bíróságot, amiben az írókat arra ítélnék, hogy vegye elő újra a történetét és fusson neki még egyszer. Most komolyan? Egyetlen lektor vagy béta sem vette észre a hiányosságokat?

Először is: ez egy sorozat első kötete? Igen, sajnos megint egy trilógia. De trilógiához képest is nagyon kevés infót kaptunk, ami a háttértörténetet illeti. Minden lóg a levegőben, a szálak elvarratlanok maradtak, annyira méltatlan ezzel a történettel szemben. Mert igen, a történet, a koncepció nagyon jó! A mi világunk utáni poszt-apokaliptikus világ, némi középkori fantasy köntösbe bújtatva. Lényegében azt próbálja bemutatni Erika Johansen, hogyan boldogulnának egy világégés után az emberek jelen tudásukkal, adott körülmények között a rendelkezésükre álló eszközökkel. Igaz, furcsának találom a királyságokat, meg is kérdőjelezem magamban a létjogosultságukat, inkább érezném valósnak egy demokratikus társadalom létrejöttét, de ez csak az én elképzelésem.


A világban nincs semmi különleges. Tipikus középkori jellegű fantasy díszlet. Egy-két foglalkozás és kép átmenekítve a mi világunkból. Tárgyak, mint pl. a Könyvek. Kelsea Tolkient és Rowlingot olvas. Az egyház szerepe vérlázítóan kisarkított, valahogy a Borgia pápaság korát juttatta eszembe. Érdek, korrupció, cselszövés és indokolatlan fényűzés. A hideg rázott tőlük.

A mágikus medálok bár szintén klasszikus elemnek számítanak, mégis illettek a képbe. Akkor is, ha nehezen tudom összeegyeztetni a mágiát a mi modern korunk maradványaira épített disztópiában.

Tetszik a történet. Tetszik Kelsea karaktere, hogy annyira egyszerű és cseppet sem rendelkezik super woman vonásokkal. Végre egy hétköznapi királynő. A legtöbb karaktert kedveltem és az írói stílussal sem volt igazán problémám, viszont annyira összecsapott lett az egész, nagyban rontja az olvasás élményét. De! És nem bírom ki, hogy ne jegyezzem meg: mi az, hogy Kelsea egész idő alatt azon győzködi magát, hogy erős lesz és nem hagyja, hogy a testőrei gyengének lássák? Mindent meg is tesz, hogy komolyan vegyék. Erre mikor megérkeznek az Erődhöz, annyira elfáradt szegénykém, hogy a testőrei cipelik föl a karjukban az emeleti szobájába! Na-na!


Szerelmi szál. Te jó ég! Ez aztán gyorsan ment! Észre sem vettem, mikor történt meg, hogy beleszeretett az álarcos törvényen kívülibe és a következő pillanatban már arról beszél, hogy biztosan találkozik majd egy férfival, aki el tudja feledtetni vele. Amúgy mi a fenét akart Kísértet Kelseatől, amit meg kellett tennie? Nyilván megtette, mert életben hagyta. Tippem van, de kimondva sosem lett.

Van egy nagyon fontos kérdésem: milyen földrészen vagyunk most és miért történt az átkelés? A háttér történet nyúlhatott volna kicsit visszább a múltba, több magyarázatot igényelne. Ja és igen. Nem kérdés, hanem kijelentés: lehetett volna hosszabb ez a könyv. A Tear királynője egy jó sztori, de ebbe sokkal többet kellett volna tennie az írónőnek.

A folytatás érdekel, mert a történetben van lehetőség. Remélem kicsit jobb lesz majd a kidolgozottsága, még egy esélyt mindenesetre megérdemel!

Megjegyzés: Emma Watson, mint Kelsea? Ez most komoly? Ezt még emésztenem kell, mert Tear királynője nem egy filigrán alkat!

Értékelés:

Koncepció: 4/5
Sztori:3/5
Karakterek: 3/5
Leírás: 3/5
Írói stílus: 3/5

Ajánlom: 3/5





Erőssége: Maga az ötlet, amiből gazdálkodott az írónő. Mennyire sikerült kidolgoznia? Szerintem tapasztalja meg mindenki saját maga! Azt is, hogy mennyire voltam szigorú az értékelésemmel.

Újraolvasnám: NEM

Nincsenek megjegyzések

Megjegyzés küldése