Szerinted létezik tökéletes társadalom? Lehetséges-e olyan rendszert alkotni, melyben mindenki a képességeihez méltó feladatokat kapja, emiatt folyton sikerek érik és elégedett lesz az életével? És hogy ezt a közösséget olyan vezetők és döntéshozók irányítják, mely kizárja a tévedés és hanyatlás lehetőségét? Valószínűleg ezek a kérdések ösztönözték Lois Lowryt is a The Giver Quartet megírására. És nem egy, hanem négy ilyen társadalmat hozott létre, hogy megválaszolja a kérdést, amire szerintem magad is rájöttél: nem.
Mielőtt belevetnénk magunkat Az emlékek őrébe, előrebocsátom: ez nem egy klasszikus értelemben vett sorozat. Nem egy főhős vagy szerelmes pár történetét meséli el, hanem öt teljesen szuverén egyéniségét. Többen bírálták a sorozat részeit, hogy azok más-más történetet mesélnek el, nem az eredeti könyv folytatásai. De kérdem én, miért baj ez? A szereplők az egyes könyvekben találkoznak egymással, hatással lesznek egymás életére, ahogy az a való életben is alakul. A kvartet nemcsak Jonasról szól. Ha minden köré összpontosulna, az olyan, mintha csak körülötted forogna a világ, a családod, a barátaid élete fabatkát sem érne és nem lenne rád semmilyen hatással. Az életben pont az a szép, hogy szövevényes, te csupán foltja vagy egy mélyebb, összefüggőbb rendszernek. Egy kirakós darabja vagy, ami önmagában is értékes, de a képbe illesztve más értelmet kap. Éppúgy, mint Jonas.
Az eredeti borítókon négy különböző személyt látunk, nemcsak egyet.
Jonas értéke pedig a "túlralátás" képessége, és még valami: gondolkozik. Látja az összefüggéseket és bölcsen mérlegel, ami miatt el is nyeri az Emlékek Őre tisztségét. A feladata egyszerű, de korántsem könnyű: ismerni a világot, tudni mindent, és mindez alapján tanácsokkal segíteni a közösséget. Magára vállalni a világ minden fájdalmát és bűnét, hogy tapasztalataival segítsen fenntartani az egyenlet egyensúlyát. És Jonas mit tesz? Felborítja azt, mert látja annak hibáit, tökéletlenségeit, igazságtalanságát. Jonas és tanítója, az Örökítő a történet lázadói, az egyedüliek, akik ismerik az igazságot, és hajlandóak végre tenni is valamit az emberekért.
Karakterük emiatt nagyon hasonló és mégsem ugyanaz, rendkívül kidolgozott és élő. Helyt álló továbbá Jonas barátainak és családjának a karaktere is, de mégsem ez az, ami kiemelkedővé teszi ezt a könyvet: a világa az, ami igazán lenyűgöző. Lowry olyan közösséget ábrázolt, mely éppúgy lehetetlenné teszi a szenvedést, mint a szeretetet. Rideg és sarkított, tűpontos bemutatása az emberi érzelemmentességnek. Tetszenek a szertartások, a képességenkénti beosztás, és az önirónia, ami áthatja az egész képet: elvégre az egyik legcsodálatosabb dolgot, az anyaságot tartja a legalantasabb foglalkozásnak. A negyedik részben ezt mélyebben is átélhetjük majd, amikor is a gyermeknemzést termelésnek nevezi.
Egy újabb utópiának álcázott disztópia, ami nagyon betalált. Olvasás közben olyan hibáinkra mutathat rá, melyek eddig elkerülték a figyelmünket. Megmutatja a tátongó lyukakat életünkben, míg végül azt kívánjuk, inkább élnénk innen távol, Valahol messze.
Értékelés:
Koncepció: 5/5
Sztori: 5/5
Karakterek: 4/5
Leírás: 5/5
Írói stílus: 5/5
Ajánlom: 5/5
Erőssége: Az utópisztikus társadalom bemutatása, annak kiismerése, a történet letisztult stílusa és őszinte mondanivalója.
Újraolvasnám: IGEN
Nincsenek megjegyzések
Megjegyzés küldése