Egy második kötet, amiben nem fogsz csalódni. Garantálom! Ha tetszett a Rubinvörös, a Zafírkék még jobban fog. Én egyenesen imádom! Továbbra is azt mondom, hogy Kerstin Gier nagyon jól építette fel a könyvet, ha felvetődik egy kérdés az olvasóban, előbb-utóbb választ fog kapni rá, semmi sem marad magyarázat nélkül. Amik zavartak, azok a visszautalások az előző kötetre. Teljesen feleslegesnek tartottam, hiszen ha valaki ezt a kötetet olvassa, nyilván olvasta az előzőt is, így képben van a szereplőkkel és az eseményekkel kapcsolatban mindennel.
Ez a rész hajszál pontosan ott folytatódik, ahol az előzőnek vége lett. Azzal az aprócska változással, hogy új szereplőként megkapjuk Xemeriust, a vízköpő démon szellemet. Ha más szereplő nem lenne a könyvben, és más nem is történne, csak Xemerius szövegelését kellene olvasnom, már megérte! Egy szellem, aki szeret olvasni, és Queen-dalokat énekelni, ráadásul világbajnok, ami a beszólásait illeti.
Gideont még mindig nem sikerült megkedvelnem, akkor sem, ha tudom, hogy szegénykémet erősen befolyásolják. Némi - nem túl látványos - fejlődést hoz a karaktere a kötet vége felé, legalább is megcsillan a remény, hogy a harmadik részre felnyílik a szeme. A többi szereplővel kapcsolatban nem történt semmi változás, minden megy tovább az első részben megszokott ritmusban. Szerettem volna, ha kicsit több szerepet kap Raphael, Gideon öccse, azt vártam, hogy a szerelmi szálba hoz majd némi zavart és féltékenységet, de így csak egy jellegtelen töltelék maradt, akár ki is lehetett volna hagyni, nincs jelentősége a sztori szempontjából. "Csak" Giordanóval kapcsolatban is hasonló volt az érzésem, de az ő jelenléte legalább némileg indokolt volt Charlott-tal együtt, aki Giordano mellett asszisztálhatott és táncra taníthatják szegény Gwennyt. Mondjuk ezek a táncórák inkább arra szolgáltak, hogy alázzák a főhősünket és rombolják az önbizalmát. Két utálható karakter tehát kipiálva.
Igazából ebben a kötetben sem történik sok minden: Gwendolyn próbálja megismerni és felfogni a világot, amibe csöppent, és saját szakállára nyomozgat barátnője segítségével. A szerelmi szál sem túl bonyolult, annyira nyilvánvaló, hogy mi miért hangzott el. Egy biztos, hogy nem fog senki feje sem megfájdulni a gondolkodástól, egyszerűen csak hátra kell dőlni és élvezni a sztorit.
Kicsit bosszankodtam, hogy a Rubinra vonatkozó jóslatot senki sem tudta kellően értelmezni, hiszen egy minimális ismeret elegendő a szimbolikából, hogy megértsük a Hollót, mint jelképet. Amit még hiányoltam, hogy a többi időutazó nem rendelkezett egyéb különleges képességgel. Folyton azt vártam, hogy kiderüljön a többiekről is valami hasonló titok. De ezek az apróságok szerencsére nem vesznek el semmit a könyv élvezetéből.
Összességében a második kötet szerintem jobbra sikeredett az elsőnél.
Értékelés:
Koncepció: 5/5
Sztori: 5/5
Karakterek: 4/5
Leírás: 5/5
Írói stílus: 4/5
Ajánlom: 5/5
Erőssége: Egyértelműen Xemerius!
Újraolvasnám: IGEN
Nincsenek megjegyzések
Megjegyzés küldése