Böszörményi Gyula: Leányrablás Budapesten

Mindenhonnan Böszörményi Gyula neve köszönt rám a molyon. A könyvek gyönyörű borítói fogtak meg annyira, hogy elolvassam a fülszöveget és végül úgy döntsek, hogy újabb magyar író könyvével próbálkozzak. A sok ötcsillagos értékelést látva azt is eldöntöm, hogy nem hagyom magam befolyásolni, viszont a ló túloldalára sem kívánkozok átesni és túlzottan szigorú lenni.

Az én életemben is eljött az az idő, amikor nemcsak szimplán az olvasó szemével látom a könyvet, hanem az íróéval is. Láttam, hogyan dolgozott meg története minden egyes soráért, láttam a mögötte lévő kutatómunkát, az álmatlan éjszakákat és talán azt is, hogy Budapest utcáin járva egy másik korba képzeli magát.

Meglepett az írói stílus frissessége, sokat hallottam másoktól, hogy mennyire jó és humoros. Határozottan örömmel töltött el, hogy valami új, egészen különös élmény részese lettem olvasás közben. 

Böszörményi Gyula ügyes szemfényvesztő, aki tudja, hogy milyen neveket érdemes beledobni a kondérba, hogy a kor, amiben a története játszódik, hiteles legyen. Ily módon világfelépítéséhez adva vannak a hozzávalók, amiket ügyesen összeválogatva ízletes alapot kaphatunk. A fűszerezéssel azonban nem árt vigyázni, mert könnyen megszaladhat a kéz. Én úgy érzem, kissé túl lett sózva. Találkoztam nevekkel, akik létjogosultságát megkérdőjeleztem, szösszenetnyi jelenetük számomra túl kevés volt, hacsak a későbbiekben nem lesz még szerepük. Viszont én a sorozatok egy-egy részét is szeretem különálló könyvként értékelni, ezért érezni is szeretem, hogy fontos az a történelmi személy, akit belerángatunk a sztoriba. Kissé hatásvadásznak gondolom egy-egy név szerepeltetését, ha fiktív személlyel lettek volna helyettesítve, nekem ugyanúgy hiteles lett volna a történet. Éppen eleget lettek emlegetve a konflis, báró és cselédszobák szavak, hogy beletaláljunk a korba. Olykor már szájbarágósnak éreztem a kockás tweed öltönyöket, amik kifejezetten jellemzőek voltak arra az időre. A nevekre visszatérve, igazán hangzatosak voltak, de hatásukat csak úgy érik el, ha az olvasó is ismeri őket.

A karakterábrázolásnál Mili és Emma karaktere nem mindig különült el. Mindkét lány megy a saját feje után, egyikük sem riad vissza a kalandtól és attól, hogy álruhába bújjanak, nyilván édesanyjuktól örökölték eme tulajdonságukat. Mili személyiség talán temperamentumosabb, de sok különbséget nem éreztem közöttük és sajnos megkedvelni sem tudtam ezt a minden lében kanál leányzót. Ambrózy báró karaktere viszont csillagos ötös, ahogy a grófnéé is. Igazán kedveltem őket. 

Ha kezünkbe vesszük ezt a könyvet, legyünk tisztában azzal, hogy ez nem egy kifejezetten szokványos krimi, hiába is keresnénk Agatha Christie-től ismert elemeket, itt aligha lehetünk részesei a nyomozásnak. A tényeket az uzsonna mellé tálalva kapjuk, ez történt, így történt, utólag elmesélve. Kevés alkalmunk lesz figyelemmel kísérni a történéseket, esetleg találhatunk egy papírfecnit a földön, de ne számítsunk fontos tárgyi bizonyítékokra, amikre találékonyan rábukkanunk, mert azzal megoldanánk az ügyet és az írónak Ambrózy báró titkolózásával még fel kell tartania a figyelmet az utolsó oldalig. Lyukasan maradnak fontos részek, amiket egy-egy párbeszédben elhangzott információmorzsával megpróbálhatunk betömködni, de a hiányérzet attól még megmarad. A több nézőpont és a történet több szálon való futása miatt nehéz azonosulni a sztorival. Szerencsésebb lett volna csak E/3-ban megírni ezt a könyvet, ha már a történet maga több szálon fut.

Látványos, könnyed kis filmsorozat lenne ebből a koncepcióból minden délután a Story TV-n, ami elé szívesen ülnék le, de mint krimit nem tudtam élvezni. Bimbózó szerelmi történetként viszont megállta a helyét, és úgy még tetszett is, és kíváncsian várom, mikor toppan be Mili a báró hálószobájába vagy fordítva, és meddig játsszák ezt a játékot: a hideg elutasító báró szerepét, aki fél szeretni, és a naiv kislányét, aki meg van győződve róla, hogy a férfi nem szereti őt. Remélem, több konflisos-gázolós jelenet nem lesz, mert eléggé szokványosnak számít, ha már másként nem ájulhatott hősnőnk Ambrózy karjai közé, hogy indokolt legyen a férfi házába vinni és ott tartani, dacolva a kor erkölcseivel, rossz hírét keltve a hajadonnak.

Talán mégis szigorú voltam, de mivel kíváncsi vagyok a folytatásra és úgy gondolom, ebből lehet sokkal többet is kihozni, ezért a következő kötetre hárítom a felelősséget, hogy jobb legyen.

Értékelés:

Koncepció: 4/5
Sztori:3/5
Karakterek: 4/5
Leírás: 4/5
Írói stílus: 4/5

Ajánlom: 4/5

Erőssége: A koncepció, az írói stílus lendületessége, humora és újdonsága az, ami magával ragadja az olvasót és teszi ennyire népszerűvé ezt a művet. Hardcore krimi rajongóknak inkább nem ajánlom.

Újraolvasnám: NEM