Polly csinos, életvidám teremtés, aki a kor nőeszményével szemben a tevékeny, saját sorsát alakító, másokon mindig segíteni kész új nőtípust testesíti meg. Egyik pillanatról a másikra robban be az előkelő és felszínes új angliai társasági életbe, és a maga állhatatos, mégis derűs és bájos lényével számos barátot szerez. A tisztes szegénység, a munka és a szeretet megingathatatlan erények számára, amelyeket még a legelvetemültebb ficsúrban vagy rongyrázó kisasszonyban is megtalál. A már-már idilli környezetbe egy másik, kíméletlenebb világ hírnökei érkeznek – és a váratlanul betoppanó szerelem –, így a gazdag baráti család anyagi összeomlása után Pollynak immár azért is küzdenie kell, hogy a viharban összegabalyodott szerelmi szálak újra egybefonódjanak.
Louisa May Alcott, a nagy sikerű Kisasszonyok szerzője, ebben a könyvében a 19. századi Amerika értékeit egyedülálló női szemszögből ragadja meg, amit egyszerre jellemez a szárnyaló romantika és a földön járó derű. Alcott is egy igazi fiús vadóc volt. „Egy fiú se lehetett a barátom, amíg le nem győztem őt valamilyen versenyben. És olyan lányokkal nem barátkoztam, akik nem tudtak fára mászni, vagy átugrani a kerítésen” – írta Louisa saját magáról.
A szerző különleges egyénisége és karaktere írásain is átsugárzik.
A Manó Könyvek gondozásában végre most a teljes, eredeti szöveg bravúros fordítása jelenik meg. Ajánljuk mindenkinek, aki kedveli L. M. Montgomery és Jane Austen írásait. És az ő lányaiknak, anyukáiknak.
***
Régimódi történet, régimódi tálalással. Olykor unalmas, máskor bájos, vastag porréteggel, de ifjú hölgyek okítására mégis kívánatos, ahogyan egy lelkész lánya angyalként jár elől példájával az erkölcsiség útján. Lelkesen kerestem az okát, hogy miért is adjam ezt a regényt egy mai tizenéves kezébe, bevallom, olyat, amit ne lehetne pár szóval cáfolni, nemigazán találtam. Hacsak az a tizenéves éppen nem könyvmoly, otthonülő, introvertált, koravén és kiábrándult. Számára talán vigaszt nyújtana. Vagy éppen egy komfortzónájából kimozdított kamasz, aki arra kényszerül, hogy unalmában könyveket olvasson és más szemüvegen át lássa ezáltal a világot. Tényleg nem vagyok benne biztos, hogy a célközönség ebben a korban szeretni tudná ezt a történetet. Én magam nosztalgiával gondolok vissza, amikor még a Csíkos könyvek sorozatában olvastam, pedig már akkor is nagyon porszagú volt, de tudtam szeretni, élvezni a nagymama régi történeteit, talán még hittem is abban, hogy a Pollyhoz hasonló lányok értékesek. Talán mert picit hasonlítottak a körülményeink.
Komolyan, őszintén imádkozott lelkierőért, becsületes szívért, a benne lakó szeretetért, s a kitartásért, hogy egész élete olyan legyen, mint egy hol gyógyító, hol vérpezsdítő dal, mely segít, amíg szól, és amelyre emlékeznek, mikor elhallgat.
Szerettem Polly gyakorlatiasságát, azt, hogy bármi történjen, ő tudni fogja mit tegyen. Tetszett, hogy bár látta a különbséget közte és Fanny között, kissé meg is ingott, de tudott következetes maradni és felhasználni azokat az értékeket, amikkel rendelkezett. Ezzel együtt néha megfájdult a fejem Pollytól és a pokolba kívántam, de legalábbis szívesen rávettem volna, hogy lazítson, éljen, legyen gondtalan. Nem, nem volt elég a szánkózós jelenet, mert még azt is képes volt átfordítani jótékonykodásba. Polly sosem azt nézi, hogy neki mi a jó, hanem azt, hogy lehet mások javára. Ez pedig annyira túl van idealizálva, annyira életidegen, hogy megborítja azt az egyensúlyt, ami számomra kellemes lenne, mert éppen az aranyközéputat hiányolom, amit működőképesnek érzek egy kis egészséges önzéssel és kellő odafigyeléssel mások irányába.
Kétségtelen, hogy Polly jó hatással volt a kissé zabolátlan Shaw családra. A 19. századi irodalom egyik kedvenc témája, hogy a szegény lányokat erkölcsös, visszafogott természettel ábrázolják, hiszen nekik másuk sincs, mint a becsületük, velük szemben a gazdag lányok korlátaikat nem érezve, szabados életmódjukkal kevesebb szimpátiát, sokszor ellenszenvet váltanak ki az olvasókból. Számomra ez kétdimenziós gondolkodásmódra vall, mintha minden csak fekete vagy fehér lehetne, jóra és rosszra osztályozva üzeni, hogy az igazi gazdagság a lélekben lakozik és ez a követendő példa.
Gyermekeim, óvakodjatok a sikertől, nem egyéb az, mint merő káprázat és kelepce; pöffeszkedővé teszi a férfiút s mégúgy a nőt, vakká önnön hibáival szemben, s fölmagasztalja áldozatjának sovány erényeit; szeszélyre hajlamos, és midőn az ember kezdi megszeretni csábító mákonyának ízét, hirtelen cserben hagy, s mi csak kapkodunk levegő után, miként a partra vetett hal.
Ez a fajta naiv irodalom szembeállítja egymással a társadalom konzervatív rétegének elvárt viselkedési normáját, a haladó, szabadszellemű nevelési formákkal. Kicsit éppen emiatt az ósdi, vaskalapos gondolkodás miatt nem szeretem az ilyen álszentnek tűnő nevelő célzattal íródott műveket, mert immár 150 év távlatából látom, hogy a fejlődés és a modernizáció teret enged magának megállíthatatlanul, bármilyen jószándékú tanításra fittyet hányva. Hogy ez mennyire jó irány, szintén egy vita tárgyát képezheti, mindenesetre a nők emancipációja megállíthatatlan, hála érte, és nem éljük mindennapjainkat Polly ellentmodásos világában, a szabadság látszatában, ámde az erkölcsi béklyók fogságában, a régimódi lány szerepében.
Egy kis figyelmesség, egy önzetlen apróság, egy vidám szó olyan kellemes és megnyugtató tud lenni, hogy mindenki megérzi benne a szépséget, és megszereti azt, akitől való. Anyák tesznek így, láthatatlanul, köszönetre nem számítva, mégis érezzük, és később is emlékezünk rá, mert ez az az egyszerű varázslat, amely összeköti a szíveket és boldoggá varázsolja az otthont.
Mindemellett ez a könyv kiváló olvasmány kezdő könyvvadászok számára, akik még csak most kóstolgatják a betűk varázsát, keresik a számukra kedvező zsánert. Nagymama polcán egy unalmas forró nyári vakáción, ha éppen a kezükbe akadna ez a regény, ne habozzunk ajánlani.
Értékelés: ⭐⭐⭐⭐
