Nagy várakozással vettem kezembe ezt a könyvet. Hasonló mélységeket reméltem megélni vele, mint a Csak lélegezz! sorozattal. Elolvasva Rebecca Donovan írói megjegyzését a könyvvel kapcsolatban egyet kell értenem vele, hogy ez a könyv könnyen leleplezhető, éppen ezért erről nem is fogok írni, nem futok felesleges köröket azon, amit ő maga is elismer. Azzal a szándékkal írta meg a könyvet, hogy az érzelmekre hasson.
Lehet, hogy én vártam túl sokat tőle: azt gondoltam, hogy a megszokott színvonalat kapom, hogy ezúttal is leszállhatok vele olyan mélységekbe, mint azt tőle várhatnám. Nos, ez a történet gyengécskére sikeredett, és a remélt mélységet nem értem el, meg sem közelítettem. Egy-két helyen átéreztem Nyelle problémáját, de igazán nem hatott meg. Túl hétköznapi módon lett tálalva a tragédia, nem fektetett rá elég hangsúlyt az írónő. Szerettem volna, ha jobban kiélezi a veszteséget, ha több fájdalmat élhetek át, és a hiteles ábrázolás érdekében azt is szerettem volna látni, ha Nyelle-Nicole jobban összetörik az otthoni "terror" miatt és mélyebb sebeket kap. Nem lett elég hatásos a könyv. Ez pedig nagy baj, ha éppen azért íródott, hogy az érzelmekre hasson.
A koncepciót egy hétköznapi tragédiára építette, amivel nincs is baj. A probléma ott kezdődik, hogy Nicole és Richelle barátságát nem éreztem annyira elmélyültnek. Ezek okának a visszaemlékezős részek rövidségét hoznám fel. Tartalmilag kevesek voltak a kis szakaszok ahhoz, hogy az adott szituációba annyira belelássunk, hogy egy olyan képet kapjunk, ami megkérdőjelezhetné a barátságot. A hirtelen váltások szintén ezt erősítették bennem.
Karakterformálással sem voltam maximálisan elégedett. Tetszett Cal visszahúzódó stílusa, tetszett Rae vadócsága, de voltak pontok, ahol a két karakter összemosódott. Ahogyan a gyermek Nicole és Cal között is nehéz volt meghúzni a határt. Richelle életvidám személyiségét szerettem a legjobban, és ő lett a legjobban eltalálva. Későbbiekben ezt a személyiséget Nyelle teljesen átvette, lemásolta. Gondolom, ez is volt a cél, de egy kis pluszt adtam volna még Nyelle karakteréhez, hogy ne egy utánzat legyen. Talán egy kicsivel több Nicole nem ártott volna. Egyébként az egész karakter inkább hasonlított egy hasadt személyiséghez, amiből Donovan néha előrángatta Nicole-t, de nem volt túl meggyőző az ezzel kapcsolatos belső harc. Ettől eltekintve Nyelle aranyos és szerethető karakter.
Nagyon örültem neki, hogy az írói stílus rengeteget javult, igazából nem is tudok belekötni. Végre elhagyta azokat az erőltetett tiniszlengeket, amit a Csak lélegezz! sorozatban láttunk tőle. Itt most a sztorival volt inkább probléma, nem sikerült megfognia vele.
Megjegyzés: Donovan ebben a regényében is elkövette a reggeli-büdös-száj-komplexus poénját, aminek nem örültem, mert a Csak lélegezz! sorozat mindhárom kötetében ellőtte már ezt a talán viccesnek szánt kis szösszenetét, így most mosoly helyett csak egy fintort csalt az arcomra.
Értékelés:
Koncepció: 3/5
Karakterek: 4/5
Sztori: 3/5
Leírások: 3/5
Írói stílus: 4/5
Ajánlom: 3/5
Erőssége: A sok pozitív példa Nyelle karakterén keresztül, ami követendő lehetne.
Újraolvasnám: NEM
Nincsenek megjegyzések
Megjegyzés küldése