Ez a könyv nem történelmi regény. Szimplán egy romantikus történet, ami a 19. század elejére lett helyezve. Gondoltam, ezt rögtön az elején tisztázzuk, és akkor nem ér majd váratlanul senkit sem egy-két történelmi pontatlanság és olyan apróságok, hogy az írónő nincs tisztában a tegező vagy magázó viszonyokkal és egyéb etikai, illemtani kérdésekkel sem. Ha ettől képesek vagyunk elvonatkoztatni, akkor abban a szerencsében lesz részünk, hogy egy szórakoztató kis történet lapjaiba feledkezhetünk bele.
Továbbá nem árt, ha felvértezzük magunkat a közhelyekkel, a klisékkel és a középszerű koncepciókkal szemben is, amiket valaki vagy valakik már ez előtt sokkal régebben megírtak. Ezután már csak egyetlen dologra kell felkészülnünk: a főszereplő nevére! Lady Calpurnia! Valahányszor a szemem elé került ez a név, nevetnem kellett. Ahogy főhősünk meggondolatlan, minden logikát nélkülöző viselkedésén is. Mert ha már valakire vészesen rásütötték a vénlány címkét, feltétlenül ostobán kell viselkednie, hiszen úgyis mindegy, vele már senki sem számol, mit számít, ha bolondot is csinál magából.
Az én ízlésemnek kissé bugyutácska a történet, és maga a műfaj sem az én világom. De! Elképesztő, egy pillanatig sem éreztem azt, hogy le kellene tennem ezt a könyvet és hagyni a fenébe. Sablon, persze, de Sarah MacLean olyan ügyesen tálalta a történetet, pár oldal után el is feledkeztem róla, és csak arra voltam kíváncsi, vajon Lady Calpurniának sikerül-e minden pontot teljesíteni a kilencből. Arról nem is beszélve, hogy nem kifejezetten rajongom az erotikus jelenetekért, de most az egyszer el kell ismernem, hogy ízlésesen lettek megírva, és semmi kivetni valót nem találtam benne.
Tetszett az írói stílus, bár a karakterekkel nem mindig voltam kibékülve, kicsit többet szerettem volna, de a műfaj nem is kívánja meg, hogy mélyebben lássunk bele a szereplők lelkivilágába. Kell két szerethető karakter, általában egy nő és egy férfi, akiket végig kísérhetünk a végkifejletig, történetesen addig, amíg egymásé nem lesznek. Lady Calpurnia és Ralston márki, mindkettő különc a maga módján, de éppen ettől annyira vonzóak egymás számára. Áldásunk rájuk: ásó, kapa, nagyharang. Ilyen egyszerű az egész. Összességében szórakoztató kis történet, kedvelhető karakterekkel, egészen jó leírásokkal. Laza vízparti olvasmány.
Értékelés:
Koncepció: 3/5
Sztori: 4/5
Karakterek: 4/5
Leírás: 4/5
Írói stílus: 5/5
Ajánlom: 4/5
Koncepció: 3/5
Sztori: 4/5
Karakterek: 4/5
Leírás: 4/5
Írói stílus: 5/5
Ajánlom: 4/5
Erőssége: A könnyed írói stílus némi humorral fűszerezve. A feltálalt szabályok, amik végigvezetnek a történeten.
Újraolvasnám: NEM
Nincsenek megjegyzések
Megjegyzés küldése