Mi épít fel egy utópiát? Egy eszme, egy látomás vagy félelem? És mi kell ahhoz, hogy mindez disztópiába váltson át? Egy új eszme, egy új látomás és még több félelem?
Milyen őrült ötlet egy várost a víz alatt megépíteni? És mégis: az eredmény pedig egyszerre lenyűgöző és hidegrázós.
Azok közé tartozom, akik a játékon keresztül ismerték meg Rapture-t. És azok közé tartozom, akik a játékon keresztül szerették meg ezt a várost. Ezt a lezüllött, összeomlott, valamikori ragyogó helyet. Valahányszor ott jártam, mindig arra vágytam, hogy lássam teljes pompájában, most végre ez a vágy teljesült, de végig kellett néznem a pusztulását is. Sőt, nemcsak a városét, hanem Andrew Ryanét is. És mégis akarok még ennél is többet tapasztalni belőle, mert egy kivételesen jól megálmodott és felépített világ, olyannyira a legapróbb részletekig kidolgozva, ahogy azt látni szeretném az összes többi utópisztikus/disztópikus történetnél.
Aki Rapture-t választja, az többé nem hagyhatja el. Ez az ára annak, hogy egy esélyt kapsz. Esélyt egy új és jobb életre; ha tudsz vele élni, te leszel az élet császára. De esélyt kapsz ennél sokkal többre is, aminek nem biztos, hogy örülnél.
Milyen lehet egy olyan világban élni, ahol mindent az érdek mozgat, ahol gondolkodás nélkül átgázolhatsz mindenkin, ahol bármit megtehetsz a sikerért, ahol nincsenek szabályok? Egyetlen dolgot nem tehetsz: embert ölni. Minden más eszközt megragadhatsz annak érdekben, hogy önmagad előrébb told.
Milyen lehet egy olyan világban élni, ahol engedett a korrupció, a drog fogyasztás és a félelemkeltés? Csak egy dolgot nem tehetsz büntetlenül: ne köpj bele a Nagy Ember levesébe, mert ezt ő főzte.
Itt megteheted azt, amit a fenti világban nem. Itt nincs megkötve a kezed. Tönkretehetsz másokat. Őrült kísérleteket végezhetsz, veszélyes formulákkal üzletelhetsz. Megteremtheted az új embert, a szó szoros értelmében, amihez Ádám és Éva asszisztál.
A verseny mindenki számára szabad.
Üdvözöllek Rapture sötét oldalán.
Itt, ahol nincs isten, itt, ahol az ember teremt mindent. Megteremti a saját pusztulását, és az ember istenné válik, azzá, akit olyan görcsösen távol akart tartani városától Andrew Ryan. Eszméi alapján a legerősebb védőhálótól fosztja meg az utópiáját: a szociális hálózattól, ami egyben tarthatná a társadalmat, ami reményt adna azoknak, akik nem tudnak lépést tartani a versennyel. Az eszméből személyi kultusz lesz, a tisztes polgárokból pedig embernek alig nevezhető, elkorcsosult lények, akik különleges képességeikkel egymást pusztítják.
Rapture-ból nincs menekvés. Vagy mégis?
Fantasztikus koncepció, izgalmas sztori, amiben érezni fogod George Orwell hatását.
Értékelés:
Koncepció: 5/5
Sztori: 5/5
Karakterek:3/5
Leírás: 5/5
Írói stílus: 4/5
Ajánlom: 4/5
Erőssége: Ez a csodálatos Art Deco-ba álmodott világ. Az ív, amit Andrew Ryan karaktere végigjár. A pro-k és a kontrák, hogy akkor is gondolkodásra késztet a sztori, ha eddig nem foglalkoztál sem társadalomtudománnyal, sem politikával, de folyton keresed a megoldást, a gyenge pontot, ahol minden elromlott.
Újraolvasnám: IGEN
Nincsenek megjegyzések
Megjegyzés küldése