Az ihlet mindenütt ott van. Az emlékekben, a barátainkban, egy csésze kávé melletti beszélgetésben. Igazság szerint az írók nincsenek elveszve, bármiből képesek ihletődni - ha akarnak, akár a semmiből is alkothatnak valamit. Ransom Riggs számára egy hobbija, a régi képek gyűjtése jelentette az ihletet. Különös, rejtélyes fotókról beszélünk, melyek már önmagukban is számtalan lehetséges történetet rejtenek magukban. Ám amit Riggs alkotott a képeiből, meghaladja a legtöbb fantasy kiépítettségét.
A Vándorsólyom kisasszony különleges gyermekei maga is különleges történet. Leginkább ifjúsági fantasyként lehetne jellemezni, de kár lenne ilyen egyszerűen beskatulyázni egy történetet, amiben ugyanúgy helyet kap a romantika, a kaland és a megmagyarázhatatlan rejtélyek is. Igen, az Abraham Portman körüli rejtélyek tették számomra a leginkább vonzóvá a könyvet. Nem egy történetet olvastam már különleges képességűekről, úgy felnőttekről, mint gyerekekről, de csak kevés történetben találkoztam még ennyi jól megkreált fejtörővel. Ráadásul mindez kiváló írói stílussal társul, ami következetesen megőrzi önmagát, nem hagyva, hogy elsodorja az események áradata. Hogy mit értek ez alatt? Lentebb bővebben is kifejtem.
Ahogy mondtam, a képek tökéletes koncepcionális keretet alkotnak a történet számára, azonban nagyban befolyásolják is azt. A leírások többsége kénytelen a fényképekre korlátozódni, ami egyébként nem feltétlenül baj. Megfoghatóbbá teszik a szerteágazó eseményeket és különös helyszíneket, amitől úgy érzed, te is részese vagy a kalandoknak, amiket a különleges gyerekekkel együtt élhetsz át. Más leírásokhoz Riggs szabadon használta a fantáziáját, így a végjátékban és az üresrém elleni összecsapásban is - ezek voltak a könyv legizgalmasabb jelenetei.
Ugyanez volt a karaktereknél is, de itt kevésbé jó megvalósítással. A fontosabb szereplőktől eltekintve a szerző mindenkit ugyanabból az anyagból gyúrt, mint Victoria Forester A lány, aki tud repülniben. Persze a képeken szereplő emberek már alapból maguk után húznak egy személyiséget, nem is ezzel van a baj, de szerintem lehetnének egy kicsit sokrétűbbek is. Enoch amolyan falusi bunkó, Olive tipikus cuki kislány, Bronwyn az őrző-védő nővér. Mindannyian egyetlen tulajdonságból születtek, amitől nem látszik, hogy valaha is eltávolodnának. Ellentétben például Millarddal, akinek színesebb egyénisége van az említetteknél, noha arca nincs. Emma tüzes és lobbanékony, akár a képessége, de emellett érzékeny, gondoskodó és lázadó jellem. Vándorsólyom kisasszony bölcs és felelősségteljes, de több egy szimpla nevelőnőnél. Ők szerepelnek a legtöbbet a kötetben, látszik is, hogy az ő karaktereik a legkidolgozottabbak.
Ami pedig Jacobot illeti: a könyv E/1-ben íródott, tehát ő nemcsak a főszereplő, de a narrátor feladatát is ellátja. És ahogy ez utóbbi feladatát teljesíti, komolyan mondom, zseniális! Mert hasonló esetekben az író beleesik abba a hibába, hogy az adott történelmi korhoz igazítja a stílusát, Jacob ellenben képes megmaradni önmagának. Nem fog csak azért szóvirágokban beszélni, mert az időhurokban visszakerül a múlt század közepére. Szerintem ez hatalmas dolog. A karaktere pedig színes, sokrétű, izgalmas, lázongó tini személyiségébe könnyű beleélni magunkat. A folyamatos vívódása emberivé tette, imádtam a megnyilvánulásait, amikben kifejtette, mennyire nem akarja elfogadni a küldetését, de mégis. Már a könyv elején jó barátok lettünk, ahogy annak idején Wade-del is a Ready Player One-ban.
De ami a legjobban megfogott a könyvben, az a mitológia. Az egész história a syndrigastokról, az üresrémekről és a lidércekről. Ransom Riggs annyira széleskörű, mindenen átívelő történetet körített köréjük, amiből nehezen találom a kiutat. Már csak ezért is megérdemli az 5 csillagot. Kötelező darab, alig várom a folytatást!
Értékelés:
Koncepció: 5/5
Sztori: 5/5
Karakterek: 4/5
Leírás: 4/5
Írói stílus: 5/5
Ajánlom: 5/5
Erőssége: A mitológia, a színes történet és Jacob, aki a maga tökéletlenségével együtt válhat igazi hőssé.
Újraolvasnám: IGEN
Nincsenek megjegyzések
Megjegyzés küldése