Nehéz egy olyan könyvről véleményt mondani, ami végül is egy mitológia-gyűjtemény, amelyben szereplő összes történetet ismerjük már. Mégis más, mint a többi száraz anyag, habár a hangvételét tekintve Gaiman igyekezett megőrizni annak a látszatát, hogy ez egy rég elfeledett kötet a könyvespolcodon, amit vastag porréteg fed, mégis könnyen emészthető olvasmány.
Istenek, ó ti balgák, csalfák, botor lények, hát hisztek még önnön nagyszerűségetekben? Mire jó a hatalom, az erő és halhatatlanságotok, ha minden múlandó. Ha mind az, ami most még a tiétek, később saját pusztulásotok eszköze lesz?
Talán azért is kedvelem annyira az északi mitológiákat, mert szépen kirajzolódik bennük az istenek gyarlósága, és emberszerűsége. Nem véletlenül Loki a kedvencem, aki az egyik legőszintébb alak ármányossága ellenére. Loki az, ami. Tudjuk róla, hogy mézes-mázos természete mögött mindig rideg mesterkedés, számítás rejtőzik, és ezt tudják az istenek is. Az istenek, akik kicsinyesek, ostobák és kegyetlen bosszúállók. Loki mellett Odint kedvelem még, aki képes volt áldozatokat hozni, az ő története azért is fogott meg, mert a tudásért, bölcsességért tenni is volt hajlandó, nem csak elvenni.
Kedvenc történetem Asgard falainak megépítése volt. Eléggé ambivalens érzéseket keltett bennem, az óriásnak szurkoltam, hiszen ő elvállalt egy feladatot, amit véghez is vitt volna, ha az istenek nem avatkoznak közbe. Nem volt miért kedvelnem őket, egyedül Loki mesterkedésein mosolyogtam, de igazságérzetem az óriáshoz húzott, akit kihasználtak és becsaptak.
Nem tetszett ez a kíméletlen világ, ez az "erősebb győz" farkastörvény, mikor azt gondolnád, hogy az istenek fölötte állnak az ilyen praktikáknak, hogy ők ettől sokkal nemesebbek tetteikben és gondolkodásukban is. Ez csak a képzelet, és ezt cáfolva Gaiman nagy hangsúlyt fektetett arra, hogy bemutassa, mennyire emberiek ezeknek a mítoszoknak a nagy alakjai. Cselekedeteik, gondolkodásmódjuk mögött mindig az önös érdek állt, olykor nehéz volt hinnem Odin bölcsességében is, aki szintén játékszerként tekintett minden Asgardon kívüli teremtményre. Talán egy kicsit túlzott az író a főisten alakjában, de határozottan azt az érzést kelti, hogy Odin, akár a többi isten, hasonlatos a mai kor embereihez, vezetőihez, és ez a párhuzam kétféleképpen is elsülhet az olvasó moráljától függően.
Függetlenül attól, hogy Gaiman megszállott rajongója az északi mitológiáknak, úgy gondolom, ez a gyűjteményes kötet, amit egybefüggő mesévé szőtt a különálló történetekből, az ő munkásságát ismerve inkább egy biztonsági játék. Túl sok kockázatot nem vállalt vele, már meglévő anyagból dolgozott, nagyon nem tudott mellényúlni. Azt mondom, hiszek neki és támogatom szándékában, hogy minél több emberhez el kell juttatni és megismertetni velük ezeket a mítoszokat, melyeknek ő megszállott rajongója.
Az Északi mitológia egy novellás kötet, amit a kedvenc fotelomban ülve, téli estéken egy bögre forró tea társaságában olvasok legszívesebben. Összefűzött mesék sorozata, mely Neil Gaiman fantasztikus mesélő stílusában élvezhetünk. Nem nehéz elképzelni a régi idők vikingjeit, ahogy a tűz körül ülve mesélik ezeket a mítoszokat. Meg van az a jelenet A 13. harcosból? Valami olyasmi jelenik meg lelki szemeim előtt.
Kedvenc történetem Asgard falainak megépítése volt. Eléggé ambivalens érzéseket keltett bennem, az óriásnak szurkoltam, hiszen ő elvállalt egy feladatot, amit véghez is vitt volna, ha az istenek nem avatkoznak közbe. Nem volt miért kedvelnem őket, egyedül Loki mesterkedésein mosolyogtam, de igazságérzetem az óriáshoz húzott, akit kihasználtak és becsaptak.
Nem tetszett ez a kíméletlen világ, ez az "erősebb győz" farkastörvény, mikor azt gondolnád, hogy az istenek fölötte állnak az ilyen praktikáknak, hogy ők ettől sokkal nemesebbek tetteikben és gondolkodásukban is. Ez csak a képzelet, és ezt cáfolva Gaiman nagy hangsúlyt fektetett arra, hogy bemutassa, mennyire emberiek ezeknek a mítoszoknak a nagy alakjai. Cselekedeteik, gondolkodásmódjuk mögött mindig az önös érdek állt, olykor nehéz volt hinnem Odin bölcsességében is, aki szintén játékszerként tekintett minden Asgardon kívüli teremtményre. Talán egy kicsit túlzott az író a főisten alakjában, de határozottan azt az érzést kelti, hogy Odin, akár a többi isten, hasonlatos a mai kor embereihez, vezetőihez, és ez a párhuzam kétféleképpen is elsülhet az olvasó moráljától függően.
Függetlenül attól, hogy Gaiman megszállott rajongója az északi mitológiáknak, úgy gondolom, ez a gyűjteményes kötet, amit egybefüggő mesévé szőtt a különálló történetekből, az ő munkásságát ismerve inkább egy biztonsági játék. Túl sok kockázatot nem vállalt vele, már meglévő anyagból dolgozott, nagyon nem tudott mellényúlni. Azt mondom, hiszek neki és támogatom szándékában, hogy minél több emberhez el kell juttatni és megismertetni velük ezeket a mítoszokat, melyeknek ő megszállott rajongója.Az Északi mitológia egy novellás kötet, amit a kedvenc fotelomban ülve, téli estéken egy bögre forró tea társaságában olvasok legszívesebben. Összefűzött mesék sorozata, mely Neil Gaiman fantasztikus mesélő stílusában élvezhetünk. Nem nehéz elképzelni a régi idők vikingjeit, ahogy a tűz körül ülve mesélik ezeket a mítoszokat. Meg van az a jelenet A 13. harcosból? Valami olyasmi jelenik meg lelki szemeim előtt.
Értékelés:
Koncepció: 4/5
Sztori: 4/5
Karakterek:5/5
Leírás: 4/5
Írói stílus: 5/5
Ajánlom: 4/5
Erőssége: Sokkal érthetőbb nyelvezet, ugyanakkor megőrizte ősi mítoszok hangulatát. Akárhányszor újraolvasható, csak lekapod a polcról, felütöd valamelyik történetnél és már olvashatod.
Újraolvasnám: IGEN
Jó értékelés lett.
VálaszTörlésMár olvastam, de meghoztad volna a kedvem, ha nem így lenne. ^^
Ó, köszönöm szépen! Szeretném, ha mások is kedvet kapnának a mitológiához is és Neal Gaimenhez is, szívből tudom ajánlani! :)
VálaszTörlés