Maggie Stiefvater: Forever - Örökké

Végre eljutottunk a trilógia végére! A Foreverrel lezárul Mercy Falls farkasainak története, amiről pontosan tudjuk, hogy lényegében egy nem létező dolog. Mármint persze, volt mit olvasni, de az egyes események inkább csak az idő múlását, a karakterek összecsiszolódását jelentik. Nincs egy általános eseménysor, ami összefűzné a kis gyöngyszemeket, nincs háttér, nincs alap, nincs semmi ilyesmi. Pontosítok: egész eddig nem volt. Mire elérte az utolsó könyvet, Maggie Stiefvater rájött, hogy hiányzik a stabil alap, ami több annál, hogy "ez beleszeret ebbe, ez meg beleszeret ebbe, meg persze kell egy kellemetlen helyzet, melyben nem tehetnek eleget ennek". Bizony, az írónő végre írt egy történetet is, ami ráadásul még izgalmasra is sikeredett!

A történet szerint Mercy Falls farkasait veszély fenyegeti. Egy-két eltűntnek nyilvánított személy, néhány befolyásos ember, és már szervezik is a vadászatot, melyben elteszik láb alól az összes farkast. Ez persze gondot jelent, tekintve, hogy most csapatunk két tagja, továbbá Sam barátai, nevelői, az egész "családja" farkasként tengeti életét - hiszen tudjuk, hogy Mercy Falls farkasai nem azok, aminek látszanak. Úgyhogy míg Cole veszettül tanulmányozza a farkasvírust, Isabel és Sam igyekeznek megoldani a helyzetet. A végére dobjunk még egy feszült üldöztetést és menekülést, és kész is van a Forever.

Persze a dologban van néhány logikátlanság is: nehezen látom értelmét Grace próbálkozásának a szüleivel való békülésre, hát még annak, hogy a szülei mindezt miért kezelik olyan feszülten. A legjobb barátnő bevonása a titokba igencsak felelőtlen lépés volt, és jó feszültségforrás lehetett volna, de Maggie nem akart újabb bonyodalmat kavarni egy befejező kötetben. A rendőr, aki magától rájött a titokra, és még segít is hőseinknek, szintén túl meseszerű, ahogy a vészhelyzet megoldása is. A történet tele van hibákkal, mégis olyan jól van tálalva a maga izgalmas vagy épp bensőséges pillanataival, hogy csak nehezen tudom becsmérelő szavakkal illetni.

A szereplők ugyanúgy megállják a helyüket, mint korábban. Az egyetlen újdonság Koenig, a rendőr, aki kiáll Sam és Grace mellett, noha az ő karaktere meglehetősen nyers maradt, holott kulcsfontosságú a történet alakulásában. Sam és Grace még mindig imádnivaló, Cole-ért egészen odáig vagyok, Isabellel ugyanolyan tökéletes párost alkotnak, mint a két főhős. Külön öröm számomra, hogy végül Cole tesz pontot a vérfarkas-kérdés végére, ezzel megmenti Gracet, akinek további sorsáról persze csak találgatni lehet. A könyv függővéges, de szerintem ugyanolyan egyértelmű a befejezés, mint az Inception film esetében. Akkor ez most jó pont, vagy mi?!

A Forever tehát minden tekintetben a trilógia befejező része. Az utolsó szálakat is elvarrták, a bonyodalmaknak vége, Sam és Grace végre örökké egymáséi lehetnek. Valóságos happy end-hegyek mindenhol, és a velük járó kellemes érzés a szíved táján. Egészen addig, amíg rá nem jössz, hogy még mindig nincs meg A bűnös...

Értékelés:

Koncepció: 4/5

Sztori: 4/5

Karakterek: 5/5

Leírás: 5/5

Írói stílus: 4/5

Ajánlom: 4/5

Erőssége: Az aktív cselekmény, a kifogástalan szereplőgárda, az érzelmek és a lezárás.

Újraolvasnám: IGEN