Philip Pullman: Rubin ​és füst

A Rubin és füst tíz évvel a nagy sikerű Az Úr Sötét Anyagai című trilógia előtt jelent meg. Philip Pullman korai fantasyjén már megfigyelhető az az irány, amit kijelölt magának az írásban, és mint tudjuk, megvalósításával olyan világot hozott létre, ami megosztotta a közönséget erkölcsi és vallási kérdésekben is. A Rubin és füst a kalandregények között kevésbé ismert mű, de a műfajon belül már olyan előremutató vonalat képvisel, ami a néhány évvel később népszerű lesz az írók körében. Mégis mitől olyan különlegesek Pullman művei?

Világábrázolásában első látásra nem találunk semmi olyan szokatlant, ami megragadná a figyelmünket. Persze könnyen is elsiklunk felette, mert még annyira nem kiforrott a stílus, ami később meghatározza az író munkásságát. Már ebben a regénybe is bele lett csempészve az a hangulat, életérzet, ami miatt rajongóivá váltunk Pullman történeteinek. Az elfuserált szülők nélkül boldogulni kényszerülő gyerekek kalandjait kísérhetjük végig. Sally ugyan jóval idősebb, mint az ilyen regény szereplői általában lenni szoktak, de karakterábrázolásában már-már felismerni lehet valamit a későbbi Lyrából. Itt ragadom meg az alkalmat, hogy szóljak néhány szót a karakterekről. Kicsit kezdetlegesek, kiforratlanok, kevésbé élő részét képviselik a történetnek. A negatív karakterek, akik általában beáldozhatók, nem kellően kidolgozottak ahhoz, hogy erősebb érzelmeket mozgassanak meg bennünk. Ez alól az egyetlen kivétel Mrs. Holland, akit viszont szinte minden oldalon el szeretnék tenni láb alól, ahol felbukkan. A barátok felé már nyilvánul meg némi késztetés, hogy számon tartsam őket, mint Sally szeretteit.

A felnőtté válás és az önállósodás útját követhetjük nyomon a történetben, annyi bónusszal, hogy a háttérben lappangó titkok is napvilágra kerülnek. Sally nem tudja, mit kezdjen magával, miután árva maradt, nem ért semmihez és késztetést sem érez semmi iránt. A körülmények és a véletlenek sodorják egy fényképész műhelyébe, ahol belekóstolhat az életbe és a felelősségvállalásba. Kiderül róla, hogy jó üzleti érzéke van és kiváló koordinátor. Kalandvágya csillapíthatatlanul hajtja, hogy a végére járjon a titoknak. Ki akarja deríteni, miért halt meg az édesapja és mi köze van mindehhez egy különleges rubinnak.

Kellemes hangvételű mű, ami olvastatja magát. Könnyen beszippantja az embert, részesei lehetünk az eseményeknek. A fordítás szerintem hagy maga után némi kívánni valót, eléggé szembeötlő hibákkal találkoztam. A történeti szál szépen el lett varrva, és aminek nagyon örültem, nem függővéges. A rubinnal kapcsolatos megoldás a vártnál egyszerűbb, de mindenképpen helyére teszi a dolgokat. Amivel kapcsolatban éreztem némi hiányosságot, hogy a múlttal kapcsolatos nyomozásban néha túl hirtelen, a semmiből kerültek elő dolgok, amiket nem követhettünk szemmel, kizárva minket a nyomozásból, ezáltal kirángatva abból a hangulatból is, amibe berántott minket a történetvel az író. Ezt eléggé súlyos hibának éreztem, hiszen, ha van lehetőség az olvasó figyelmét megragadni, ne eresszük el ilyen gyors, instant megoldásokkal!

Az erkölcsi felemelkedés kettős érzést hagyott bennem. A rubinnal kapcsolatban úgy érzem, megkaptuk az egyetlen lehetséges megoldást, ami felemeli a karaktert, viszont a főellenség kérdése nyitva maradt, a fantáziánkra, illetve a következő kötetre hagyva a megoldás kulcsát.

Értékelés:

Koncepció: 4/5
Sztori:4/5
Karakterek: 3/5
Leírás: 5/5
Írói stílus: 4/5

Ajánlom: 4/5

Erőssége: A világábrázolás, a részletes leírása a korabeli Londonnak és vidéknek, amellyel megteremtődik a sztori tökéletes világa, hangulata.

Újraolvasnám: IGEN