Angliában háború van, Clarát pedig a nagynénjéhez küldik vidékre. A kastélyhoz tartozó kertészlakban azonban titkok fogadják… Egy sötét, bezárt szoba, egy rosszban sántikáló tolvaj, és egy titokzatos, éjjelente felbukkanó fiú. Clara ugyancsak titkot őriz a háborúban harcoló bátyjáról. Amikor a helyzet veszélyesre fordul, össze kell szednie minden bátorságát, hogy mentse magát és a szeretteit.
Titkok, rejtély és bátorság ötvöződik ebben a történelmi hátterű regényben.
„Hangulatos, korhű, és, ami a legfontosabb: izgalmas.”
The Independent
***
Félek, a cím sokakat félre vihet és azt gondolhatja, íme, itt van egy újabb bőrlehúzás a A titkos kertről. Ezért is kezdem ezzel a mondattal az értékelésemet, hogy még véletlenül se gondolja ezt bárki is. A cím talán tényleg nem a legszerencsésebb választás, ámde a leginkább találó erre a történetre. Mit gondolnátok, ha váratlanul itt-ott mandarinok bukkannának fel a kert különböző pontjain? Biztosan van valami oka, de előttetek ezt az okot titok lengi körül.
Clara titkának súlya lehúzta a köténye zsebét, miközben magas szárú cipőjének sarka alatt csikorogtak a kavicsok a kertészlak felé vezető úton.
Egy csodálatos angliai birtokon járunk 1916-ban, az I. Világháború idején. Én, az olvasó is, mert a könyv bámulatosan gyorsan beránt magába, hipp-hopp, már ott is vagyunk a helyszínen egy suffolki grófságban, a gróf kertjeiben. A könyv elején találunk egy grafikát is, ami eligazít minket, hogy el tudjuk képzelni a helyszínt. Imádom az ilyen rajzokat, szeretem nézegetni, jól az eszembe vésni, képzeletemmel megeleveníteni és gondolatban bebarangolni.
Kép: Carl Peter Borges: Ickworth Walled Garden Front
Clara még csak gyerek, akit a szülei egy időre a nagynénjéhez küldenek, amíg rendeződnek ügyes-bajos dolgaik. A birtokon, ahol a nagynéni házvezetőnő, a nagybácsi pedig a főkertész, szigorú szabályok várnak rá. Jó érzékkel rögtön fel is fedez egy fiút a kertben, akinek nem kellene ott lennie, valamint egy elzárt szobát. Így a tiltások ellenére a kislány úgy dönt, mégis felfedezi a kerteket és környéküket, és felfedi az előbukkanó mandarinok, a fiú, az elzárt szoba, valamint az ellopott gyümölcsök titkait.
- Az erdőtől tartsd távol magad! A gróf megengedte a suffolki puskásezrednek, hogy ott verjenek tábort. Ne vond el a cselédek és a kertészek figyelmét holmi cseverészéssel! Semmilyen körülmények között ne menj a gróf melegházainak és a nyári laknak a közelébe, és nehogy hozzászólj a grófhoz, rá se nézz, ha találkozol vele! A falhoz épített másik kisházban, a kert végében alszanak a kertészinasok és a vadőrök. Tőlük is tartsd magad távol! Amíg itt vagy... próbáld meg magad... hasznossá tenni!
A helyszín lenyűgöző és bár benne járunk az őszben, munka bőven akad a kertekben, ebben a falakkal körülhatárolt édenben. A falak számomra a két osztály elszeparálását is jelképezik, kirekesztve a gazdagokat, a grófékat, akiket csupán villanásnyi időre látunk, majd fejüket elfordítva távoznak is a színről. Az írónő leleményesen jelzi nekünk, hogy ami a falak között, a kertben zajlik, az csak ránk tartozik, mi vagyunk tanúi, nekünk mesél.
Bátor vagy. És amikor bátor vagy, az lehetsz, aki csak akarsz.
Mindeközben szembesülünk a háború hatásaival is. Nemcsak a szegénységgel, a megszorításokkal teli élet nehézségeivel, hanem az otthon maradt emberek lelkében dúló érzelmekkel is. Ennek egyik jelképe a levél, amit Clara napok óta magával hurcol és nem mer felnyitni, mert fél a rossz hírekről. Úgy szerettem volna ezt a kislányt biztatni, átölelni, de azt hiszem, ő egyedül is képes volt fejlődni és szembenézni a félelmeivel. Kedveltem talpraesettségét, egészéges kíváncsiságát, azt, hogy bármit is tett, vállalta érte a felelősséget. Azt gondolom, a karaktere megalkotásának egyik célja az is volt, hogy tanítson, éppen ezért bátran ajánlom, hogy gyerekek kezébe adjuk ezt a könyvet, annál is inkább, mivel ők a célzott közönség, amit olvasás közben ne felejtsünk el.
[…] mert azt már megtanulta ő is, hogy sokkal jobb elmondani, ami bánt, mint magunkban őrizgetni, ahol aztán összegyűlik, és növekedésnek indul, mint a gaz.
A lezárás némi ürességet hagyott bennem, szerettem volna még tovább vinni a történetet, látni, hogyan boldogulnak a karakterek, és mi történik a kertben. Ezekben a könyves kertekben mindig az a közös, hogy nehezen engedem el őket.
Értékelés:
⭐⭐⭐⭐⭐
Nincsenek megjegyzések
Megjegyzés küldése