Király Anikó: Strand, ​papucs, szerelem

Bogi igazi csapásként éli meg, amikor az egész nyarat édesapja lepukkant, balatonfüredi kempingjében kell eltöltenie. Ezért az eddigi nyarakból leszűrt tanulságok alapján összeír egy listát azokról a dolgokról, amiket mindenképpen el akar kerülni. Míg eleinte a legnagyobb problémája, hogy duci testét nem akarja bikiniben közszemlére tenni, később kiderül, hogy vannak az előnytelen fürdőruhánál és a lángostilalomnál komolyabb problémák is. És kezdetét veszi a nagy „Mentsük meg a kempinget!”-hadművelet…

Bogi izgalmas és röhejes kalandokba keveredik, és talán, de tényleg csak talán, békét köt ősellenségével, a bikinivel is.

***

Bogi, a főhős szimpatikus, szeretetre méltó lány önálló véleménnyel, aki elköveti a saját hibáit, de imádom, hogy nem hagyja magát, falakat dönget, saját szabályai vannak, amiket bármikor képes áthágni. Különös kapcsolata van diszfunkcionális családjával, kissé bohém életet élnek, de ettől még inkább a szívembe zártam őket. Tehát jól indult a kapcsolatunk Bogival. Rögtön egyet is értettünk abban, ami a gyorsan száradó körömlakkokat illeti. És még sok minden másban is.

Két hónapja csak nézlek, és azon gondolkodom, hogy egy ilyen aranyos lány mégis hogy értékelheti alul önmagát. Nem vagy megelégedve magaddal, miközben annyi mindenben jó vagy

Király Anikó története hozzád, hozzám, hozzánk, átlagos lányokhoz szól, akik szívesebben olvasunk a négy fal között, akik a maga egyszerűségében látják a világot, mégis mindig túlbonyolítják, de leginkább nem hisznek önmagukban, az adottságaikban és képességeikben. Úgy adja tudtunkra, hogy éppen attól vagyunk tökéletesek, mert mások vagyunk, hogy nem bűzlik a túltolt elfogadás propagandájától, hanem a maga természetes valójában tényként kezeli. Szerettem a karaktereket úgy, ahogy voltak, ducin, vörös hajjal, eltitkolt másságukkal. Igen, még a görény Arnoldot is tudtam szeretni, mert érezhető volt, hogy a görénysgével takargat valamit. Szeretem, amikor a melegszál is a maga egyszerűségével, természetességével van odarakva, mert ezzel sokkal többet tesz az elfogadásért, mint bármilyen transzparens.

Tudom, hogy a külsőségek igenis befolyásolják az embert, nem vagyok naiv, de azt is tudom, hogy nekünk is van esélyünk arra, hogy szépek legyünk, ha túl lépünk a hülye elvárásokon.

Ami leginkább megfogott, az a karakterek esendősége, és ahogy kezelték ezt a mindennapokban, valamint az, ahogyan egymást látták. Király Anikó könnyed stílusa olvasmányos és imádom, hogy nem veszi túl komolyan magát a könyv, holott helyenként azért akadnak mélypontok, de Bogi számára minden nap egy új lehetőség arra, hogy kimásszon a problémáiból. Bár néha újakat generál, de számomra ez még életszerű is. Bátran mondom, mert túl sok a közös vonásunk. Ahogy a sorozat is mondja: Rólad-Neked.

Mert melletted olyan elefántnak érzem magam, aki apró ecsettel ül a boltban, és nem leveri a csészéket, hanem megfesti őket.

Bocs, Bogi, de én imádtam a Vadkacsa kempinget és igenis nagy lehetőséget láttam benne. Ritka manapság az ilyen retro-élmény. Viszont éppen miattad felvettem bakancslistára a balatoni nyaralást, ami eddig kimaradt az életemből. De azt is megtanultam tőled, hogy inkább ne tervezzünk el előre semmit sem.

A lista teljesen fölöslegessé vált, mert a nyár úgy lett tökéletes, hogy tökéletlen volt.

Ez annyira jellemző rám!

A könyv nosztalgikus hangulatot hozott, felidézte a régi nyarakat, amik után hirtelen vágyódni kezdtem. Főtt kukorica, hamburger, lángos, parti séták, Balaton, egy lepukkant kemping, nyár és szerelem. Izgalmas, színes karakterek, lebilincselő történet sok-sok kalanddal. Bátran ajánlanám ezt a könyvet tizenhatéves énemnek, aki a hasonló történeteket kereste a hosszú, forró nyarakon, vízpartra vagy a négy fal közé.

Kimondottan pozitív csalódás volt a Strand, papucs, szerelem, ami a magyar írók könyveit illeti és felébresztette bennem a reményt, hogy fogok még hasonló kincsekre találni a jövőben.

Értékelés:

⭐⭐⭐⭐⭐