BEZÁRÁS

Victoria Aveyard: Üvegkard

2016. augusztus 27., szombat
Egyértelműen a legnagyobb vonzereje ennek a sorozatnak az erőteljes Marvel-hatás. Láttunk már próbálkozásokat különleges képességekkel rendelkező szereplőket felsorakoztató történetekkel, mind közül a legjobbak közé sorolom Victoria Aveyard-ét. Méltó utódja az X-Men-nek és a Fantasztikus négyesnek. Mare Barrows ebben a kötetben felkutatja a hozzá hasonló új vérűeket, és a fent említett történetekhez hasonlóan különleges képességűekből álló csapatot hoz létre.

Ha az ember sorozatot olvas, folyton a előző kötethez méri a jelenlegit. Így jártam az Üvegkarddal is, és akaratlanul is szembesültem azzal a ténnyel, hogy nekem nagyon hiányzik valami. Amit az előző részben annyira imádtam, a részletes világábrázolás, a helyszín, amiben szerettem barangolni, az most nem annyira erőteljes, mint szerettem volna. Továbbra is csodálatosak a leírások, a díszlet látványos és kellően színes, az én problémám az volt, hogy a helyszínek gyors váltakozásai miatt nem volt időm elmerülni, időzni bennük.

A különleges képességek viszont nagyobb hangsúlyt kaptak, több karakterrel és sajátos tehetséggel ismerkedhettem meg. Érdekes volt Mare-val együtt felfedezni, megismerni az új vérűeket, jó volt látni, ahogy egy csapattá állnak össze, egy egységgé, akik a közös ügyért harcolnak. Épp úgy, mint bármelyik Marvel-produkcióban, csak itt egy kicsit nagyobb hangsúly fekszik a háttértörténeten, kidolgozottabb, könnyebb azonosulni hőseinkkel.

A sztori sokat vesztett a vonzerejéből, nem volt annyira izgalmas. Lényegében utazgattunk és különleges képességeinket használva harcolgattunk. A szerelmi szál teljesen a háttérbe szorul, de finoman érződik két főszereplő közötti vonzódás. Van, hogy egyes írók túlzásokba esnek, de most úgy éreztem, ez túl kevés volt. Szerettem volna, ha egy kicsit több történik Mare és Cal között. Ha csak vallomásokról, mély érzelmekkel teli beszélgetésekből kaptam volna egy kicsit többet, sokkal elégedettebb lennék. Túlzottak voltak a belső monológok és nem győztek meg túlságosan, inkább túl voltak agyalva, mintsem hogy komolyan vehettem volna Mare vívódását.

Mare karaktere... Mi a franc történt Mare-val? Teljesen szét van csúszva. Sokkal jobban, mint az indokolt lenne. Sokszor nem értettem döntéseit, érzéseit, viselkedését és hozzáteszem, nem is lett eléggé megmagyarázva, miért cselekszik úgy, ahogy. Ez volt az a pont, ahol kezdett zavarni az is, hogy a hősnő csupán 17 éves. Többé nem volt számomra hiteles, nem tudtam elképzelni, elhinni róla, hogy képes legyen egy kisebb hadsereget irányítani, főleg úgy, hogy Farleyt lazán a háta mögé kényszerítette, akibe azért sokkal több vezetői képesség szorult, tapasztalatairól nem is beszélve. Mare úgy lett piedesztálra emelve, hogy azt szinte semmi sem indokolja. A többi karakter viszont ezúttal is jól el lett találva, kedveltem őket.

Értékelés:

Koncepció: 4/5
Sztori: 4/5
Karakterek: 4/5
Leírás: 5/5
Írói stílus: 4/5

Ajánlom: 4/5






Erőssége: A különleges képességek felsorakoztatása és bemutatása. A mellék szereplők karaktereiknek igényes kidolgozottsága.

Újraolvasnám: NEM

Az előző rész értékelése: Victoria Aveyard: Vörös királynő >>

Nincsenek megjegyzések

Megjegyzés küldése