BEZÁRÁS

Susan Ee: World After – Túlélők világa

2016. szeptember 25., vasárnap

Bár az Angyalok bukása értékelésem végén azt mondtam, érdekel a szereplők sorsának további alakulása, igazából sosem hittem volna, hogy valóban folytatni fogom az Angelfallt. Mindig is azt vallottam, hogy ha egy sorozat első kötete nem képes felkelteni az érdeklődésemet, a folytatása se lehet sokkal jobb. Aztán valahogy csak nem hagyott nyugodni a dolog: régi zenetémáimon gondolkoztam, s az egyikről eszembe jutott az könyv. Rákérdeztem a dologra Levandránál, mire ő azt mondta, nem tudja, illene-e hozzá. Azt tanácsolta, olvassam el a Túlélők világát, s én így is tettem. És az eredmény? Hát, ilyen se történt még velem!

Íme a könyv, ami megtette azt, amire még egyetlen könyv sem volt képes: megingatott önmagamban. Úgy fenékbe rúgott, hogy most már nem tudok teljesen egyet érteni még az első részhez írt kritikámmal sem. Persze, azért nem fogom megváltoztatni róla a véleményemet, de elismerem: a Túlélők világa a bizonyítéka annak, hogy a második kötet néha túlszárnyalhatja az első rész színvonalát - méghozzá magasan!

Az első könyv koncepcióját az angyali apokalipszisről nagyon erősnek találtam - a folytatás túl tett rajta! Nem elég, hogy magyarázattal szolgált az előző részben feltett kérdések zömére, de a válaszai mellbe vágó, brutális, néha gyomorforgató erkölcsi tanításokat fogalmaznak meg. A szegény kis Paige változása miatti vívódások, a romok alól kiszabadul Clara kitaszítottsága, a skorpió, akinek gyűrű van az egyik ujján... Ezek a képek kiváltották belőlem azt a beteges pszichológiai állapotot, amikor már nem tudtam, inkább sírjak-e vagy ordítsak kínomban. Susan Ee tökéletes hangnemben pengette meg az érzékeny húrokat, ezzel tovább mélyítve az angyal- és embernép romlottságát és a történet tanulságát. Egyszerűen imádtam!

Noha a karakterformálásban még mindig súlyos hiányosságokkal küzd, a főbb szereplők hatalmas fejlődésen mentek keresztül. Tetszett, hogy Penryn néha végre el-elbizonytalanodott, s ezáltal nemcsak mondvacsinált, de valódi hősnővé vált a szememben. Rafi emberi oldalának megismerése szimpatikusabbá tette őt, noha még mindig küzd az angyalságáért. Egyébként a kettejükkel történtek jó előre beígérik a nyálas-csöpögős választást szerelem és háború közt, de bízom benne, hogy az írónő valahogy ezt is képes lesz elegánsan intézni.


Du-Dam még mindig rettentően irritáló, Obi és az ellenállás meg úgy am blokk nem érnek semmit a szememben. A kis brutális Paige üdítő meglepetés volt számomra, különösen az a különlegessége, amit az angyalokat szolgáló Doki próbált valahogy elmagyarázni. Örülök, hogy ez képes volt túllépni a szeretet gyógyító erejének agyonismételt elvén. Ami még egy kicsit kellemetlen tapasztalat volt, az Penryn és Paige anyjának a fejlődése. Valahogy szimpatikusabb volt megmagyarázhatatlanul tébolyult formájában, sajnálom, hogy kiderült róla, hogy végül is nem az. De ez talán így is van rendjén. Attól, hogy nem beszéli az értelmes emberek nyelvét, még meglehet a magához való esze.

Külön kiemelném a jó öreg Tündérmackót. Az angyalkardok köré írt mitológia egészen új színt adott a történetnek, a könyv legizgalmasabb jeleneteit köszönhettük neki.

Ja, és igen, megkaptam a választ a kérdésemre. Amint végre utolérem magam, érkezik az új szám az Angelfallhoz is! Vannak ám terveim!

Értékelés:

Koncepció: 5/5
Sztori: 4/5
Karakterek: 4/5
Leírás: 5/5
Írói stílus: 5/5

Ajánlom: 5/5





Erőssége: A durva erkölcsi kérdések, a látványos karakterfejlődések, és TÜNDÉRMACKÓ!!!

Újraolvasnám: IGEN

Nincsenek megjegyzések

Megjegyzés küldése