Kisgyerek korom óta imádom a sci-fiket, bár egyre ritkábban találok új könyvet ebben a műfajban, valószínűleg azért, mert a fantasy kiütötte a nyeregből. Éppen ezért nagyon örültem, hogy megtaláltam ezt a könyvet.
Ahogy egyre előrébb haladtam az olvasással, az Angelfallból ismert világ tárult a szemem elé. Csak itt nem az angyalok hozták el az apokalipszist, hanem egy idegen civilizáció. Elhagyott autók kígyózó sora az autópályákon, égő városok és mindenhol halottak. Alig néhány nap alatt megfizethetetlenül drága lett az élet. Vagy te ölsz, vagy téged ölnek meg, és nincs középút. Aki vacillál, az nem éli túl.
Eléggé döcögősen vezet be a történtekbe az író, és gyakran ismétli önmagát, ami vontatottá, nehezen emésztővé teszi a kezdést, és csak nagyon lassan halad előre a történet. Sok a logikátlan rész, de ez sajátossága a műfajnak.
Szokványos felállás: a tini főhős/főhősök szembefordulnak a pusztító erővel és küzdenek a túlélésért.
Először Cassie szempontjából látjuk a történéseket. Elkeserítő az a végtelen magány, amire rákényszerítették a körülmények. Megmozgatta fantáziámat a helyzete, vajon mit tartalmazna az én túlélőfelszerelésem? Nem hiszem, hogy egy üveg parfüm helyet kapna a hátizsákomban, bár kitudja, végső soron fertőtlenítésre akár még jó is lehet. Amikor felborul a világ rendje, egyszerre más dolgok válnak fontossá. A palackozott víz és a szardínia konzerv - amire azelőtt rá sem bírtál nézni - a fő táplálékod, és egy aprócska sátor a búvóhelyed a falombok alatt. Próbálj normális maradni egyedül az erdő közepén. Annyira félsz, hogy rád találnak, hogy még magadban beszélni sem mersz.
Csak akkor maradsz életben, ha egyedül maradsz...
Vagy, ha ölsz. És Cassie megtanult ölni is. Minden olyan nyomasztó és reménytelen. Nem biztos, hogy mindenki az, aminek látszik. Mersz kockáztatni?
Értékelés:
Koncepció: 5/5
Karakterek: 4/5
Sztori: 4/5
Leírások: 5/5
Írói stílus: 3/5
Ajánlom: 4/5
Erőssége: Eredetisége, az invázió megtervezése.
Újraolvasnám: NEM
A könyvből készült film is, amit idén januárban kezdtek vetíteni a mozikban. Az előzetest látva szkeptikus vagyok. Félek, ugyanaz a helyzet ezzel a mozival is, mint Az emlékek őrével és a Csontvárossal.
Megszoktam, hogy Cassie szemszögéből látunk mindent, amikor jön egy hirtelen váltás és Evan, Sam és Ben kerülnek a középpontba. Ezt nem tartom túl jó szerkezeti váltásnak, hiszen már majdnem a könyv felénél tartunk.
Megszoktam, hogy Cassie szemszögéből látunk mindent, amikor jön egy hirtelen váltás és Evan, Sam és Ben kerülnek a középpontba. Ezt nem tartom túl jó szerkezeti váltásnak, hiszen már majdnem a könyv felénél tartunk.
Nem vagyok biztos abban sem, hogy kell-e ide ez a szerelmi szál. Ha mégis szükséges, akkor nem ebben a formában. Persze ki kell szolgálni a női olvasókat is, hogy legyen miről fantáziálgatniuk. Bár én magam nem vagyok az a regényhősökbe beleszerelmesedő típus, ezért nem is nyűgözött le Evan tökéletes feneke, amire többször is felhívta a figyelmet az író. Hmm...
Karakterábrázolás terén elégedett voltam. Camp Haven-ben kikötő gyerekeket egytől-egyig imádtam, mindegyiket a saját tragédiájával együtt sikerült hitelesen ábrázolni. Evan megfoghatatlan személyisége szintén jól el lett találva. Se ilyen, se olyan, hűen a benne dúló érzésekhez, kettősséghez. Cassie a tipikus átlagos lány extrákkal, aki szembeszáll a romboló erőkkel. Bevallom, ez a típus számomra már-már irritáló, de kötelező egy ilyen történetben. Cassie fontoskodó, mindent tudó, szerintem tutyi-mutyi apjának a szerepét is helyénvalónak éreztem, ő játssza általában a feláldozhatót írói szempontból.
Tetszik a könyv koncepciója. Eredeti ötlet ez az öt hullámmal támadó idegen lények megalkotása. Persze ezek a lények is ugyanolyan logikátlanul, mindent letarolva akarják megszerezni a Földet, mint a legtöbb hasonló témával rendelkező filmben. Tökéletesen érzelemmentes egyedek. Kivéve egyet, de ez meg annyira unalomig elcsépelt klisé, hogy lázadtam ellene. Ne már, ez nem kell! Próbáltam nem törődni ezzel az összetevővel és a történet többi részére koncentrálni.
Lényegében élveztem a könyvet. Szokatlan volt és ez mindig jó pont nálam, szeretem az átlagostól eltérő dolgokat. A katonai bázisról és Vosch ezredesről az első pillanattól sejthető/tudható volt az igazság, tehát semmi meglepő nem volt a csavarban. Azon azért elgondolkodtam, hogy a valóságban is ilyen könnyen be lehetne-e jutni egy katonai bázisra és szabotálni a működését?
A lezárás, tipikus lesz-még-egy-rész-féle. Kíváncsi vagyok a folytatásra is.
Koncepció: 5/5
Karakterek: 4/5
Sztori: 4/5
Leírások: 5/5
Írói stílus: 3/5
Ajánlom: 4/5
Erőssége: Eredetisége, az invázió megtervezése.
Újraolvasnám: NEM
Nincsenek megjegyzések
Megjegyzés küldése