Waverly, Kieran és Seth kalandjai folytatódnak a második kötetben is. Úgy csöppenünk vissza Amy Kathleen Ryan világába, mintha el sem hagytuk volna. Sok második kötettel ellentétben nem kell attól szenvednünk, hogy megváltozott az írói stílus vagy a karakterek teljesen kifordultak önmagukból. Megnyugtató úgy találkozni velük, ahogy legutóbb láttuk őket. Nagyjából, hiszen az események mindenkire hatással voltak. Waverly hónapokat töltött az Új Látóhatáron, életét kockáztatva szabadítja ki a foglyul ejtett lányokat és tér vissza velük az Emperyum fedélzetére. Igen ám, de nem a megszokott környezet várja. A dolgok alaposan megváltoztak. Rossz irányba.
Mindhárom főszereplő vállára súlyos terheket rak a változás. Kieran átveszi a hajó irányítását és a saját feje után, tapasztalatok nélkül próbálja egységben tartani a társaságot, olyan eszközökkel, amelyeknek nem ismerheti a veszélyeit. Most Seth a gyakorlatiasabb gondolkodó, aki hamar felismeri, hogy nem haladnak jó irányba a dolgok, és fellázad. Jutalma, hogy bebörtönözik. A börtönben pedig kétségbeesetten próbálja megtalálni a kiutat, figyelmeztetni a többieket. Waverly Sethhez hasonlóan látja a dolgokat, és ez kényelmetlenné válik Kieran számára, a fiú reagálása és viselkedése megdöbbentő. Szép lassan megindul lefelé a lejtőn, miközben Seth a körülmények hatására jellemfejlődésen megy végig. És Waverly? Erősebb lett, elszántabb, mégis megmarad annak, aminek megismertük az első részben, próbálja megtalálni a lehető legjobb megoldást a változásra. A körülmények ugyanúgy ellene fordulnak, mint Seth ellen. Hősből közellenséggé válik, de mégsem adja fel, elszántan küzd a személyi kultusz ellen, és mindaz ellen, amit megtapasztalt az Új Látóhatáron.
Továbbra is van részünk drámában. Főhőseink jellemében lezajló fordulatok, a saját kis harcaik, a változások. Kit milyen irányba visz el a külső hatás. Hangulatában nagyon torokszorító ez a sztori. A gyerekeknek most kell csak igazán felnőttként viselkedni és nehéz döntéseket hozni. Ki ne hibázna a helyzetükben? Benne találjuk magunkat az érzelmek sűrűjében: frusztráció, harag, gyűlölet, tehetetlenség, csalódás, keserűség. Mind emellett bátran állják a sarat. Sok koravén gyerek, vállukon a veszteség érzésével. Te pedig ökölbe szorított kézzel falod a könyvet, és várod, hogy a dolgok jobbra forduljanak. Újra és újra megtapasztalod, hogy nem tündérmesét tartasz a kezedben, a számtalan fordulat, történés bizonyítja, hogy itt most nem babra megy a játék.
És az erkölcsi kérdés itt is jelen van. Nem annyira az Anne Mather vonal, mint inkább Kieran személyében. Bár a kiindulópont esetleg ugyanaz. Kétségbeesés, hibás döntések, önfejűség, hatalmaskodás, és csak idő kérdése, mikor omlik össze minden, mert nem működik, nem működhet. Elképzelni sem tudod, hogy az élet ennél is rosszabbat tartogathat ennek a gyerekcsapatnak a számára. Elvesztették a gyerekkorukat, a szüleiket, a hitüket, telve lelki sérülésekkel. Egyetlen biztos pont az életükben a hajó, ahol születtek. Most mindennél fontosabb az egység, az összefogás, de ahogy a valóságban is, úgy a regényben is inkább a széthúzás a jellemző.
A Szikra méltó folytatása a Ragyogásnak, ha nem jobb. Ó, hol van már a harmadik rész?
Értékelés:
Koncepció: 4/5
Karakterek: 5/5
Sztori: 5/5
Leírások: 5/5
Írói stílus: 5/5
Ajánlom: 5/5
Erőssége: A drámák, belső harcok, felnőtté válás megélése és a rengeteg kérdés, ami gondolkodásra késztet.
Újraolvasnám: IGEN
Nincsenek megjegyzések
Megjegyzés küldése