Te jó ég! Hogy fogjak hozzá? Egyáltalán, miért nyúlok mellé a könyveknek, vagy hogy kerül a kezembe olyan, ami alaposan lehúz? Nem szépítek, ez a könyv lehúzza az olvasót. Depresszív, nehéz olvasmány. Utólag arra gondolok, hogy nem kellett volna elolvasnom, de annyira szerettem volna tudni, hogy miért szeretik annyira mások? Ez most megint egy olyan kritika lesz, ami eltér a nagy többségétől, nem tudok csatlakozni hozzájuk és beállni a sorba.
Valami eszméletlen, ahogy letaglózott! Órákkal a befejezése után is csak bámultam ki a fejemből és próbáltam megérteni, miért kell ilyen történeteket is megírni? Tapasztalatszerzés, vagy pedig a halál gondolatának elfogadása, megszokása, mert egyszer úgyis eljön mindenkiért? De ha egyszer leülök olvasni, kikapcsolódni szeretnék, nem pedig súlyos terheket tenni magamra.
Ez nem egy szép könyv, nem tündérmese, ez egy nehéz olvasmány. Már megint ezzel kell jönnöm: rettenetes az írói stílus. Legalábbis nekem nem tartozik a kedvenceim közé, amikor két szereplő között ugrálunk E/1-ben és ráadásul még váltakozik a múlt és a jelen is. Hancock, aki egyébként diplomás ápoló, a nyakamba zúdít egy sor kórismeretet, gyakorlatilag 400 oldalon keresztül két betegségről, és azt érzem, hogy az egész súlya csak húz egyre lejjebb. Betegségek, problémák, halál, csalódások, csupa negatívum. Persze ellenpólusként ott van Lucy és Mickey szerelme, de mégsem, mert az első oldaltól Damoklész kardjaként lebeg a fejünk felett a tragikus végkifejlet. Nem spoiler, nem lehet az, mert a könyv címe, a fülszöveg és már az első oldalak utalnak rá: itt nem lesz happy end. Gyűlölöm, ha nem végződnek jól a dolgok.
Így kezdődik a könyv:
"Egy partin találkoztam először a Halállal."
Sol szerint nem kell minden befejezésnek happy endnek lennie, én pedig azt mondom erre, hogy csak a szépen befejezett történeteket szeretem. Lehet, csak az én érzékeny lelkem követeli meg, hogy egy könyv olvasása közben, legyen ott bármilyen érzelmi hullámvasút, a szám sarka végül felfelé görbüljön. De ez a regény tényleg olyan, ahol a történetvezetés szempontjából elkerülhetetlen a veszteség. Ha másként lett volna, csalódtam volna. Talán csak azért maradt száraz a szemem olvasás közben, mert tudtam, mi lesz a vége, mert megacéloztam a szívemet és nem akartam összezuhanni. Az utolsó oldalakra mégis sikerült. Oké, hát mégis megérintett, bárhogy tiltakoztam ellene.
Kép: Levandra
Lucy karaktere tetszett, bár néha dühített konoksága, de ereje és szívének jósága szeretnivaló volt. Mickeyt nem kedveltem. Megértettem a betegségét, de gyűlöltem, hogy az állapotát menekülésre használta fel, hogy igazából gyenge volt és elbújt egy csinos kis diagnózis mögé, amit arra használhatott fel, hogy ne kelljen felelősséget vállalnia. A szívem szakadt meg Lucyért, hogy egyedül kellett harcolnia, hogy egyedül volt felnőtt a kapcsolatban, hogy a férje mennyire nem volt partner. Bátor és nehéz sorsú nő, aki mindezek ellenére boldog volt. A közeli hozzátartozók karakterei jók voltak, ám a nem túl lényeges figurák számomra túl halványra sikeredtek, ami miatt kicsit megfoghatatlan volt a Lucy környezete, barátai.
Nem tudok jó koncepcióról beszélni, amikor egy szereplő betegségéről, küzdelméről, végül elvesztéséről beszélünk. Ugyanakkor Mickey szempontjából láthattunk egy másik végkimenetet is. Bármelyiket is boncolgatnám, oda lyukadok ki, hogy mindkét szempontból megközelítve már egy rakás filmet láttam vagy könyvet olvastam. Tehát semmi újat és egyedit nem találok benne. A köré írt történet néhol kissé unalmas és vontatott volt, főleg Mickey naplóbejegyzései miatt. A visszaemlékezések lassították, a betegségek boncolgatása meg itt-ott be is fagyasztotta az eseményeket. Gyakran volt késztetésem, hogy oldalakat lapozzak át, persze nem tettem meg.
Talán egy picit tetszett volna a történet, ha nem kapok annyi információt a betegségekről, amennyivel elárasztott az írónő, és ha nem E/1-ben íródott volna váltakozva két szereplő között.
Értékelés:
Koncepció: 3/5
Karakterek: 4/5
Sztori: 3/5
Leírások: 4/5
Írói stílus: 3/5
Ajánlom: 3/5
Erőssége: Idilli amerikai kisváros képe, az összetartás, egymás szeretete és tisztelete.
Újraolvasnám: NEM
Nincsenek megjegyzések
Megjegyzés küldése