Annyi itt a titok, annyi a hazugság és olyan könnyű eltévedni egy tizennyolc éves lánynak a számára ismeretlen világban. Pláne, ha éppen arra készül, hogy megkezdje uralkodását Hegyvízföldén. A titkokat márpedig fel kell deríteni, és Keserkék a végére akar járni mindennek, ami apja, Lekk király uralkodása alatt a birodalomban zajlott.
A sorozat előző két részével ellentétben most nem fogjuk átnyargalászni a fél világot. Helyben maradunk, van itt éppen elég felderítendő dolog, és a régi ismerőseink is eljönnek hozzánk. Sőt, újakkal is találkozhatunk, akiket egytől egyig megkedvelhetünk. Mozgalmas, pörgős történet, valami titok mindig felbukkan, egy percig sem unatkozhatunk. Fény derül Lekk király uralkodásának minden egyes sötét, undorító részletére és tanúi lehetünk, hogyan próbálja meggyógyítani népét Keserkék.
Kellemes időt töltöttem a kastély falai között, vagy a város sötét utcáin, titokzatos épületei között, az impozáns hidakon, kutatva az igazságot. Keserkék karaktere annyira megfogott, hogy magamra húztam a köpenyét és a bőrébe bújva fedeztem fel Kristin Cashore világát. Leginkább az ivó és a mesemondók tetszettek, annyira élénk volt a kép, amit az írónő elém tárt.
Van felemelkedés, van bukás, amit csak akarsz egy ilyen királyi udvarban. Intrika, cselszövés, titkok adják meg az alaphangulatot, és egy fiatal ártatlan lány, aki semmit sem ért ebből a világból, de fel akarja fedezni, utána akar járni a dolgoknak, méghozzá egyedül, úgy, hogy senki sem befolyásolja. Hiszen éppen ez a legnagyobb félelme: A garabonc óta tudjuk, hogy Lekk király hogyan manipulálja a környezetét. Hát kérem, ez a magyarázata annak, hogy a fiatal uralkodónő miért nem kért segítséget a gondolatolvasó Pongortól, hogy egy pillanat alatt végére járjon az igazságnak és a könyv lapszámát maximum ötvenre redukáljuk. Keserkéknek egyedül kellett végigjárnia ezt az utat, az újonnan megismert barátainak a támogatásával, akik ugyanúgy áldozatai voltak az régi rendszernek, mint ő maga. Így felfedezve saját erejét, hogy erős és bátor uralkodó váljon belőle.
A koncepció egyszerű, de olyan színesre lett kiszínezve a történet, hogy szinte fel sem tűnik. A karakterek hozták a szokásos színvonalat, Keserkék imádni való, Zafa imádni való, a kastély személyzete érdekes, figyelemfelkeltő. A történet színes, sokrétű és magával ragadó.
Meglepő. Még sosem találkoztam olyan trilógiával, ahol a harmadik kötet messze túlszárnyalta az előző kettőt. Imádtam!
Megjegyzés: A borító még mindig fantasztikus! *Simogat, simogat!* ^^ Valaha olvasott összes könyv közül a kedvenc a Keserkék borítója!
Értékelés:
Koncepció: 5/5
Karakterek: 5/5
Sztori: 5/5
Leírások: 5/5
Írói stílus: 4/5
Ajánlom: 5/5
Erőssége: Még több titok és szövevényes történet.
Újraolvasnám: IGEN
