Ransom Riggs: Lelkek könyvtára

Egy trilógia befejező kötetének olvasásakor az emberen erőt vesz valamiféle hiányérzet. Az átlag olvasókon mindenképpen, a rajongókon annál is inkább. Jómagam a Vándorsólyom kisasszony különleges gyermekeinek olvasásakor azonnal rajongóvá váltam, s ezt az Üresek városa csak tovább erősítette. Ezekben a könyvekben minden megvan, ami igazán érdekel: rejtély, történelem, kaland, szerelem, különleges erők és megmagyarázhatatlan események. De Ransom Riggs elkövetett a történetben egy apró hibát: ha már a legelején eljátszod a legjobb lapjaidat, nem lesz mivel fenntartani az érdeklődést a későbbi kötetekben. És úgy tűnik, az író lendülete pont az utolsó kötetben fogyott el.

Valahol azt bírom a legjobban ebben a trilógiában, hogy úgy zajlik, mint egy beszélgetés a legjobb barátoddal: még ha a sors hosszabb időre is szakít el titeket egymástól, akkor is ugyanott folytatjátok a sztorizást, ahol legutóbb abbahagytátok. A könyvben tehát széttöredezett csapatunk megmaradt hősei folytatják kalandjukat barátaik megmentésére. Lidércek serege tartja fogva őket, ám ezúttal előnyükre szolgál, hogy Jacob szemében hazai terepen haladnak - legalábbis egy darabig. Változatlanul küzdenek az idővel, az örökös aggodalom és tehetetlenség érzésével, később még a tökéletes nyomorral is. A nyomorral, aminek leírásai egészen különlegesek, néhol döbbenetesek lettek, akárcsak az Üresek városában a háború sújtotta London ábrázolásai.

A nyomor magával hozott néhány egészen különleges karaktert. Ezek közül számomra Sharon jelentette a legnagyobb meglepetést, aki végre egy olyan szereplő, akire nem érvényesek a korábban említett, gyenge karakteralkotási szabályok. Valóságos személy, mély tónusokkal és árnyalatokkal, mely skála a romlottságtól a józanságig terjed. A másik ilyen Bentham, aki viszont egy kissé felszínesebb lett furcsaságai ellenére is. Mindennek ellenére szerethető karakter, kinek zsenialitása és gyenge jelleme teszi őt létezővé.

Jöjjön a legérdekesebb rész. Ebben a kötetben két érdekes rejtély is szerepet kap. Fájdalmamra egyik sem olyan tökéletesen barázdált, mint az első részben a Cairnholm sziget titka, sőt, tökéletesen összecsapottak lettek. Mintha csak az író engedett volna a rajongók zaklatásának ezekben a kérdésekben, és idő hiányában csak felületesen tudta volna kidolgozni őket. Máris részletezem, mi a bajom velük.

SPOILER-VESZÉLY!

Az egyik a kötet címéből megismert Lelkek könyvtára. A mítoszhoz képest, amit körítettek hozzá, sokkal többet vártam. Maga a könyvtár nagyon érdekes, misztikus és ősi, de a tartalma számomra nagyon kevés. Az egész hercehurca az úgynevezett "könyvtáros" körül - na, tegye fel a kezét, aki nem jött rá magától! Kiszámítható volt. Nem mellesleg törvényszerű: ha a Harry Potter ötödik részében a jóslat a főhősről szólt, akkor ebben a könyvben a lelkeket látni képes személy is csak egy valaki lehet... Talán ez az egyetlen dolog, amire azt tanácsolnám a kezdő íróknak, hágják át a szabályokat! Elvileg arra valók...

Kép: Sol

A másik még súlyosabb: az 1908-as katasztrófához vezető szertartás. Komolyan mondom, három köteten keresztül ezzel az összeomlással riogattak bennünket, itt meg végrehajtják minden szívfájdalom és verejtékezés nélkül. Emlékeztek még, mi is volt a háttérfilozófiája? A lázadó különlegesek Cole által vezetett csoportja így akart szert tenni a halhatatlanságra. És akkor most jöjjön az idézet a könyvből:

"Csak egyetlen gond akadt.
- Nem változnak tőle üresekké? - kérdezte Wren Ökörszem kisasszony.
- Amikor legutóbb valaki így omlasztott össze hurkot, nem volt tán akkora a robbanás, hogy elpusztította fél Szibériát? - aggódtam én is.
- Azok az ymbrynék, akiket az öcsém rábeszélt, hogy segítsenek neki, fiatalok és tapasztalatlanok voltak - nyugtatott meg Vándorsólyom kisasszony. - Mi jobb munkát fogunk végezni."

... ENNYI?! Csak én vártam ennél bővebb magyarázatot?! Épp most készülünk - nagyobb szakértelemmel, mint az elődjeink - összeomlasztani egy időhurkot, és még csak be se pánikolunk rajta? Mindennek a tetejében a szertartásból Riggs "operatőri munkájának" köszönhetően nem látunk semmit. Mindent összegezve: a közönség bevonása nélkül csinálunk valamit, aminek az eredménye korábban a totális katasztrófa volt, most viszont az a megoldás mindenre. Ennek így nincs értelme. Remélem, érthető a kiakadásom.

A lezárásról: nem gyakran csináltam eddig ilyet, de szeretném felvázolni azokat a befejezéseket, amiket el tudtam volna fogadni. Nem muszáj velem egyetérteni, hidd el, én sem értek egyet magammal, mégis, akárhogy töröm rajta a fejem, számomra ezek az egyedüli logikus kimenetelek:

• A szertartás eredménye valóban a teljes pusztulást jelenti azon az idősíkon, de így legalább megmenthetik a világot a gyakorlatilag mutáns szörnyeteggé váló Cole képében megjelenő fenyegetéstől.
• Vándorsólyom kisasszony valóban törli magukat a szülők memóriájából. Jacob visszatér a családjához, minden kapcsolata megszakad közte és barátai között, de Ransom Riggs álnéven könyvet ír történetükről, hogy így emlékezzen meg róluk - vagy legalábbis Abe nyomdokaiba lépve nagypapaként ő is elmeséli történetüket unokájának, akit történetesen Emmának hívnak.
• Jacobról bebizonyosodik, hogy valóban gyakorló elmebeteg, bekerül a zárt osztályra, eldobják a kulcsot, ő pedig eme rövid (na ja, mindenestül 1204 oldalas) memoárjában emlékszik meg arról, milyen furcsa egy fantáziavilága van neki.

Az egyetlen probléma: mindegyik depi end! Tehát el kell fogadnom Riggs lezárását, amiben mindenki boldog, vidám, minden probléma lezáródik, és buliznak egy jót a gonosz bukásának örömére. Azt hiszem, kissé háborgó gyomorral, de lenyelem a keserű... khm... édes pirulát. Ez nem kimondottan vall rám, de ez van.

Mindent összegezve viszont imádtam az egész sorozatot! Minden erényével és hibájával együtt zseniális, szerethető karakterekkel, döbbenetes rejtélyekkel és hihetetlen fordulatokkal. Mindenkinek, aki kalandra vágyik, vagy csak ki szeretné élni újra a gyerekkorát, csak ajánlani tudom. Engem kvázi maradéktalanul megvett magának.

És most megyek, megnézem, hol adják legközelebb a filmet.

Értékelés:

Koncepció: 5/5

Sztori: 4/5

Karakterek: 4/5

Leírás: 4/5

Írói stílus: 5/5

Ajánlom: 4/5

Erőssége: Az új karakterek, a fordulatos történetvezetés, és a pozitív végkifejlet (muszáj beadnom a derekamat, na!).

Újraolvasnám: IGEN