A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Kelly Oram. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Kelly Oram. Összes bejegyzés megjelenítése

Kelly Oram: Sz, mint szűz

2017. július 6., csütörtök Nincsenek megjegyzések
Sz, mint szűz. Erről a címről gimis éveimben olvasott Denise sorozat egyik része jutott eszembe, az Sz, mint szerelem. Igazából, ahogy haladtam előre a történetben, esett le, hogy nem is járok olyan messze az igazságtól. A Denise sorozatot és vele együtt az Édesvölgyi suli szerelmes ikreit mondhatnám a LOL-könyvek nagy elődeinek, amit abban az időben előszeretettel olvastunk és alig vártuk már, hogy egy újabb részt megkaparinthassunk a gyűjteményünkbe. Témájukat, hangulatukat és írói stílusukat nézve is sok hasonlóságot találhatunk Kelly Oram könyveivel. Talán emiatt a nosztalgikus érzés miatt is csapok le az írónő minden könyvére.

Az Sz, mint szűzben, mint ahogy Kellytől már megszokhattuk, valamilyen komplexussal küzdő főszereplőt állít a középpontba, aki úgy tör ki a megszokottból, az átlagosból, hogy valamilyen jó ügy szolgálatába áll. Ezekkel a hősökkel sokkal könnyebb azonosulni, mint a tökéletes Mary Sue-kkal, hiszen kinek ne lenne problémája a mai világban? Kelly szeret az átlagosból sztárt, népszerű emberkét csinálni. Szereti felemelni a karaktereit, mintha a saját tini éveit akarná ily módon újraélni és a hősei által érezni a népszerűséget. Eddig nagyon jól csinálta, de Valerie karakterével kicsit megszaladt. Olyan klisékbe futott bele, amiket legalább már húsz éve nem divat alkalmazni, unalmassá váltak és ami a legrosszabb nevetséges próbálkozásként hatnak.

Hollywoodi tündérmese, amikor egy hétköznapi lányra letekint egy fiú a fellegekből, és egymásba szeretnek. Nem így volt a Cinder és Ellában? De ott olyan jól meg tudta oldani, hogy ne érezzem túlzásnak. Valerie és Kyle nagyon jó páros, imádtam a szócsatáikat, megnevetettek a beszólások, az apró kis odaszúrt mondatok, igazán élveztem őket olvasni és végig szurkoltam kettejüknek, kíváncsian várva, hogy miféle megoldást fog alkalmazni Kelly a végkifejletre.

Az ügy, amit Valerie képvisel, egyben a probléma, amire Kelly fel akarja hívni a figyelmünket, létező, lehet rá legyinteni, de tény, hogy sok fiatalkorú terhessége elkerülhető lenne, ha kellő információt kapnának a fiatalok. De erre nem hiszem, hogy a szüzesség és az önmegtartóztatás erőltetése lenne a megfelelő eszköz. Sokkal inkább a védekezés mellett kellene kampányolni és erről adni felvilágosító órákat, mert már tíz éve se vették komolyan a fiatalok, ha valaki arról papolt nekik, hogy vigyázzanak a szüzességükre. Tehát az alapötlet nem volt rossz, csak a kivitelezéssel volt gond. Ez a történet el ment egy egészen más irányba, mint amiből kiindult. Valerie nem akart lefeküdni Zach-kel, mert még nem állt készen rá. De az esküvőig őrizgetni magát a megfelelő férfinak, aki majd megbecsüli őt, hát, hogy is mondjam, szép eszme, de nem életképes. Nálam az esküvő szó csapta ki a biztosítékot; azt elfogadom, hogy várjunk a megfelelő pasiig, ha úgy döntünk.

Epilógus és négy év múlva! Nem hiszem el, hogy ezt komolyan gondolta az írónő! Ez egy nagyon olcsó megoldás volt, de nem tudom, mivel lehetett volna jobbá tenni, hiszen saját maga sétált bele olyan kliséhegyekbe, amikben aztán elveszett. Néhány jelenetnél azt mondtam, kár ekkora cirkuszt köríteni, értjük mi a sztárvilágot, de azért ennyire nem kell túltolni. A zenész is csak ember, nem igaz? Nagyon sok mindenben megértettem Valerie döntéseit, érzésvilágát, de voltak mozzanatok, amik logikátlannak éreztem. Ilyen volt a Carával szembeni viselkedése, ahol nem voltak túl meggyőzőek az okok, lehetett volna még élezni az ellentéteket, akkor is, ha meg tudtam érteni. 

Végül pedig elérkeztünk a Valerie és Isaac kettőséhez. Nem volt ez egy kicsit túl kevés? Nem hittem el Kellynek, hogy ezek ketten együtt járnak. Még arra sem volt elég, hogy indokolja Kyle féltékenységét.

Nem voltam elégedett, de nem éreztem annyira gyengének sem a könyvet, mint ahogy a többi értékelésnél olvastam. 


Értékelés:

Koncepció: 3/5
Sztori:3/5
Karakterek: 4/5
Leírás: 5/5
Írói stílus: 5/5

Ajánlom: 4/5




Erőssége:  A fergeteges beszólások Valerie és Kyle között, a humor, az adok-kapok, a könyv pezsgése, ahogy élnek a karakterek, ahogy a mai tinik világába röpít minket Kelly boszorkányos tehetségével. 

Újraolvasnám:
 NEM

Tovább olvasok »

Kelly Oram: Tizenhat csók

2017. január 13., péntek Nincsenek megjegyzések
Sok hűhó az első csókért. A tizenhat első csókért, vagy az igazán első csókért, ami számít. Imádom Kelly Oram írásait és azt mondanám, hogy eddig még sosem okozott csalódást, pedig igen. Nekem a Csókelvonó kockáknak egy kicsit csalódás volt. De nem lehet mindig minden tökéletes, és az írók is elkövethetnek gyenge regényeket. Ezzel a kis novellával azonban maximálisan elégedett voltam. Akadtak apróságok, de Kelly ért hozzá, hogy ne foglalkozzon vele az olvasó, másra fókuszáljon.

A maga banális kis világában valóságosnak és életszerűnek éreztem a történetet. A karakterábrázolások tökéletesen eltaláltak voltak. Az emberi viszonyok, a konfliktusok még annál is inkább. Folyton arra gondoltam: ez igen, tényleg ilyen a középiskolások kapcsolata egymással, ilyen, ha igazi barátokkal vagy körülvéve, az érzelmi megnyilvánulások is hitelesek. Legalábbis nekem ilyen emlékeim vannak a középiskolából és ilyen volt a kapcsolatom a barátaimmal tizenhat évesen. Tökéletesen vissza is hozta nekem azokat az éveket.

Figyelmeztetés! Nem kell túl sokat várni ettől a rövidke történettől. Egyetlen nap eseményei Cassie tizenhatodik születésnapjáról, amikor is Jarednek köszönhetően nem mindennapi születésnapi ajándékot kap főhősünk. Jared egy igazi hős, minden lánynak ilyen első fiút kívánok! Lányok, ne adjátok alább!

Kelly történeteiben azt szeretem, hogy olyan természetességgel tálalja, ahogy a kicsit gyenge vagy problémás lányokból királylányokat varázsol egyetlen könyv erejéig. Neki köszönhetem, hogy még mindig hiszek az ilyen tündérmesékben. Más író tollából gyenge sablonos próbálkozás lenne és félredobnám. Ez az igazi varázslat, ahogy ez a nő írni tud!

És egy jó tanács:

"A fiúk azért nem kezdenek ki veled, mert nem flörtölsz velük."


Értékelés:

Koncepció: 4/5
Sztori: 5/5
Karakterek: 5/5
Leírás: 5/5
Írói stílus: 5/5

Ajánlom: 5/5






Erőssége: Szokásos Kelly Oram-stílus. Tökéletes vasárnap délutánra, buszon vagy a suliban a pad alatt olvasásra. És utána muszáj álmodozni is egy kicsit.

Újraolvasnám: IGEN

Tovább olvasok »

Kelly Oram: Csókelvonó kockáknak

2016. október 13., csütörtök Nincsenek megjegyzések
Bakker! Én vagyok Libby Garrett! Vagyis felismertem benne egykori tini énemet. Szó szerint ilyen súlyos személyiség voltam, mindenféle értelemben véve. Még most is. Végre egy könyv, amiben a főhősnő nem tökéletes modellalkat, nem őrjítően szexi, és nem arról kell olvasnom oldalakon keresztül, hogy a főhős pasi mennyire be van gerjedve a tökéletes formáktól! Végre egy hús-vér lányról szól a történet! Ez annyira cicasztikus!

Volt, hogy imádtam Libbyt, volt, hogy kissé az agyamra ment. Kelly Oram néhol túlzásokba vitte Libby nagy dumáját, ami már nem esett bele a vicces kategóriába. De ettől még bírtam, mert igazi lány volt. Szeretem Kelly könyveit, írói stílusát és humorát, és vártam, hogy ez a könyv is hozza majd a megszokottat. Kissé csalódott vagyok. A pörgős humor mintha megkopott volna, nem igazán jött be a LOL-érzés. Egy aranyos történet volt, imádtam, de hiányzott a fűszerezés.

A Szívzűrterápia strébereknek után Adam 12 pontos programját unalmasnak találtam. Csalódást is okozott, hogy Avery 7 lépéses kísérletének a mintájára íródott ez a történet is. Kicsit túl volt magyarázva, kicsit túl volt bonyolítva, épp csak egy hajszálnyival. Libby és Adam párbeszédeinél volt nagyon érezhető, mennyire erőlteti ezt a 12 pontot Kelly. Nálam nem túl sok vizet zavart, nem volt eléggé megmagyarázva a program és annak lépései. Elsiklottunk felette. Éppen ezért el is lehetett volna hagyni.

Kép: Levandra

Ez a történet nekem egy tipikus Disney-filmes sztori volt.  Kicsit sok volt benne a tündérkeresztanyás vonal, amivel eltávolodtunk a valóságtól, és ilyenkor a karakterek is halványodtak a szememben. Fájlaltam, hogy Owen ugyanazon az úton ment végig, mint Aiden. Ehhez nem ragaszkodtam volna annyira. Egyébként zseniálisak a karakterek és éppen ez az, amit Kelly Oramnél annyira szeretek. Ahány történet, annyi karakter. Minden főhőse más, tökéletesen felépített személyiség.

Szerettem Libby botlásait, hibáit, tévedéseit. Tetszett, hogy nem volt ránk erőltetve, hogy mekkora egy nagyszerű jelenség és hálás lehet bárki, akivel csak szóba áll. Hálás vagyok Adam karakteréért, Kelly arra tanít vele, hogy nemcsak a gazdag és népszerű srácoknak van helyük ebben a világban, hanem egy gimiből kimaradt presszós is lehet értékes része a társadalmunknak. Sőt! Sokszor sokkal több rejlik benne, mint azt bárki gondolná.

A lezárást egy kicsit soknak éreztem, az említett tündérmeserészek miatt, és ezért nem tudtam befogadni. Ám azoktól az apróságoktól eltekintve, amik számomra picit gyengítik a könyvet, ez egy imádni való sztori, amit imádtam is. Ha tini lennék menne rá az öt csillag. 

"Néha az a legnehezebb egy szülőnek, hogy tudja, hagyni kell a gyerekét hibázni."

Értékelés:

Koncepció: 4/5
Sztori: 4/5
Karakterek:5/5
Leírás: 5/5
Írói stílus: 5/5

Ajánlom: 4/5






Erőssége: Kelly Oram fantasztikus karakterábrázolása.

Újraolvasnám: IGEN

Tovább olvasok »

Kelly Oram: Szívzűrterápia strébereknek

2016. május 21., szombat Nincsenek megjegyzések
Fiú-lány barátság, ahol az egyik fél mindig többet érez. Vagy mégsem, vagy csak beképzeli magának. Mindenesetre egy jó kiindulási pont lehet egy regényhez. Vagy itt van még egy alapanyag: elesett lány, valamilyen testi- vagy mentális problémával, és egy erős, népszerű fiú, akinek helyén van a szíve. Ilyen egyszerű Kelly Oram receptje, mindez még megspékelve humorral. Komolyan mondom, az írónő könyveit orvosokkal kellene ajánltatni, garantáltam jobb lesz a közérzetük a betegeknek. Rám legalább is mindig jó hatással van. Olvasás közben folyton hangosan nevetek. Annyira egyszerű az egész történet, nincs túlbonyolítva, nem is kell, mert az a lényeg, hogy hátradőlj és élvezd, hogy nevess és érezd jól magad.

Aranyos, szívet melengető történet. Tetszett, hogy az iskola menő arcai nem voltak bunkók és elfogadással fordultak a kockák felé. Nem tudom, mennyire lehet ez életszerű egy amerikai középiskolában, nyilván eléggé élesen elhatárolódnak egymástól, de ebben a könyvben jó volt látni, hogy nincs az a nagy szakadék. Egyébként valahol a High School Musicalt juttatta eszembe. Szerintem ezt nem is kell nagyon magyarázni. Kosaras srácok és a tudós klub. Oké, itt nem színjátszók vannak, de lényegében ugyanaz. A kosaras srác, Grayson, a tudós klub tagjává válik. Az ok nem lényeges, de a minta ugyanaz. És ezzel nincs is semmi baj, mert attól élvezhető, humoros és imádni való.

Ilyen koncepcióval sem találkozunk minden nap. Az írónő vette a gyász hét fázisát és végigvezette rajta az összetört szív gyógyulási folyamatát. Vagyis inkább Avery, aki ezt a témát dolgozza fel Grayson segítségével a tudós klub egyik projektjében, a kísérleti alany pedig a lány maga. A két résztvevő naplófeljegyzésein keresztül követhetjük végig a fázisokat és a történetet magát. Érdekes feltevés, hogy bármilyen veszteségre rá lehet húzni a gyász hét fázisát. A tanulság az, hogy a dolgok helyrejönnek, a sebek begyógyulnak, mert ez a természetes válaszreakciójuk egy őket ért sokk után. Ha ezt cáfolni akarjátok, akkor állítsatok fel egy antitézist Avery tanulmányára, és bizonyítsátok be, melyet bemutattok a jövőévi Utah állambeli tudományos vásáron! :)

A második LOL-os könyvemben sem csalódtam, és azt hiszem, sikerült megkedvelnem a sorozatot. Ha egy kis depi uralkodna el rajtam, csak lecsapok egy könyvre, és még jobban is jártam, mint egy csokival. Nem hizlal és a ható ideje is garantáltan tovább tart! :D

Értékelés:

Koncepció:4/5
Sztori: 5/5
Karakterek:5/5
Leírás: 5/5
Írói stílus: 5/5

Ajánlom: 5/5





Erőssége: Most először gondban vagyok, hogy mit is emeljek ki, mert az egész úgy, ahogy van, a maga műfajában egy nagyon jól sikerült young adult regény.

Újraolvasnám: IGEN

Tovább olvasok »

Kelly Oram: Cinder és Ella

2016. március 6., vasárnap Nincsenek megjegyzések


Szinte alig hiszem el, hogy levett a lábamról ez a könyv! Még mindig csak pislogok a meglepetéstől. Ó, azok az előítéletek! Hát már megint egy csöpögős tinirománccal próbálkozom? Mintha nem fogadtam volna meg századszor is, hogy nem lesz több ilyen. És mégis. Ez a könyv pedig rácáfolt minden épkézláb érvemre, amit felsorakoztattam ellene.

Most pedig itt ülök és meg kellene írnom a kritikát, és fogalmam sincs, mit mondjak róla...

Rögtön az első tíz oldalon egy erős érzelmi hullámvasútra ültetett a szerző. Alighogy elkezdtem olvasni a könyvet, a szám mosolyra húzódott. Micsoda egy életvidám lány ez az Ella, hogy szeret élni, és mennyire szereti a könyveket, és milyen szerethető! Alig pár sor után megkedveltem. Aztán puff! A következő oldaltól már a könnyeimet törölgettem, a tragédia villámcsapásként hasította a könyv oldalait.

Beszéljünk a szerelemről? Annyira hollywoodi, annyira sablonos... DE! Ez az írónő még ebből a kliséből is valami csodálatosat hozott ki, annyira természetesre sikeredett, hogy bekajáltam. Még én is, aki mindig csúfondárosan beszél az ilyen romantikus szálról. Cinder és Ella a legaranyosabb szerelmes pár, akivel az utóbbi időben találkoztam könyvek lapjain. Őszinte érzések, még a háttérben meglapuló titkok ellenére is. Vonzódásuk egymáshoz annyira tiszta és ártatlan, hogy úgy érzed, ezek után a könyv végére, ha nem hozza őket össze Kelly Oram, zaklató levelekkel fogod bombázni a tévedéséért.

Nem is emlékszem, mikor olvastam végig egyhuzamban egy könyvet, egyetlen nap alatt. Félreraktam mindent és csak ez a történet létezett. Az írónő stílusa fantasztikus, és ráadásul a kellő helyeken humoros is. A karakterábrázolás tökéletes, a sztori fájdalmasan szép, a koncepció sablon, de a maximumnál is többet hozott ki belőle. Csodaszép tündérmese egy átlagos blogger lányról és egy filmsztárról.

Kép: Levandra

Álmodozni ér! Olvassátok, lányok! És írjatok, nektek mennyire jött be?

Értékelés:

Koncepció: 3/5
Karakterek: 5/5
Sztori: 5/5
Leírások: 4/5
Írói stílus: 5/5

Ajánlom: 4/5





Erőssége: Az érzelmi vasút és Ella példaértékű ereje, ahogy feláll a tragédia után.

Újraolvasnám: IGEN

Tovább olvasok »