BEZÁRÁS

Benjamin Alire Sáenz: Aristotle és Dante a világmindenség titkainak nyomában

2016. szeptember 16., péntek
Végre találkoztam a két új legjobb barátommal. Még szerencse, hogy a véletlenre bíztam. Ők is így találkoztak egy nap az uszodában. Színpatikus két kis fickó, tele titkokkal, akiket csak úgy tudsz megfejteni, úgy tudsz közel kerülni hozzájuk, hogy beszélteted őket. Magukról, a világról, az élet dolgairól, a múltról és arról, hogy mit kezdjenek magukkal. Könnyű volt megszeretni őket, még akkor is, ha kissé unalmas az életük, hogy semmi különös nem történik velük, hogy élik a hétköznapi srácok életét. Mégis egészen másak, tele mély érzésekkel, és ami a legfontosabb: gondolkodnak.

Megismertem őket és örülök, hogy a barátaim lettek, mert ők azok, akik néha hibáznak, de meglátják, mi van a dolgok mögött, és tudnak is beszélni róla. Keresik az útjukat, önmagukat, és próbálják megfejteni külső és belső világukat, leginkább azt, hogy kik is ők maguk. Fantasztikus és szerető családjuk van. Folyton felteszem a kérdést magamban, hogy ilyen családok, szülők, miért csak a könyvek lapjain léteznek?

Számomra két fiú története túl egyszerű volt. Sok ilyen sztorival találtam már szemben magam a való életben. Ismerek Dantékat és Arikat is. Osztották meg velem titkaikat és éppen ezért tudom azt mondani, hogy mind a témával, mind a karakterekkel kapcsolatban hitelesek voltak Benjamin Alire Sáenz ábrázolási. Csupán a szülők reagálásával nem értettem egyet, legalább az egyik félnél elvártam volna egy kevés tagadást, kiakadást, drámát.

Hiányzott az izgalom, több cselekményt vártam volna. Nem is éreztem késztetést, hogy igyekezzek vissza a könyvemhez és folytassam az olvasást, amikor éppen más elfoglaltságom volt. Unatkoztam, de ezt a könyvet nem szerettem volna félbehagyni. Részint a rövidsége miatt, részint azért, mert ez egy aranyos könyv, jó írói stílussal.  A koncepció nem túl erős, valljuk be, nincs is semmi különös benne, bár talán a 80-as években még nem kezelhették itthon olyan elfogadással a melegséget, mint napjainkban, de a történet nem is itt játszódik, hanem El Paso-ban.

Nem fogom lehúzni a könyvet, mert nem találok rá okot. Tulajdonképpen, minden rendben volt vele, csak hiányzott belőle valami. Az a bizonyos plusz. Márpedig anélkül nem működik egy valamire való kapcsolat könyvmoly és könyv között. Éppen ezért a második részt már nem fogom elolvasni.

Értékelés:

Koncepció: 2/5
Sztori: 4/5
Karakterek:5/5
Leírás: 4/5
Írói stílus: 4/5

Ajánlom:4/5




Erőssége: Számomra a karakterábrázolás volt a könyv erőssége. Bár E/1-ben íródott, minden karakter átjött, és mindenkit tudtam szeretni is.

Újraolvasnám: NEM

Nincsenek megjegyzések

Megjegyzés küldése