BEZÁRÁS

Lauren Oliver: Mielőtt elmegyek

2016. október 21., péntek

Egy olyan világban, ahol a külső megjelenés és a környezetünkbe való beilleszkedésért tett erőfeszítés az értékmérő, nehéz igazán értékes tartalmat közvetíteni - pláne egy olyan médián keresztül, mint a könyv. A mai világ fiataljait annyira magába szippantotta a haveroknak való megfelelés, annyira a mában élnek, hogy csak kis hányaduk jut el az olyan mély gondolatokon való elmélkedésig, mint az élet értelme vagy a halál. Az ilyen fiatalok számára a Mielőtt elmegyek tökéletes olvasmány. Mély, velős tartalma mellett olyan nyelvezettel íródott, amellyel bármely divatőrült tizenévest képes megszólítani. Hogy mindez hogyan valósul meg? Nos, elöljáróban annyit, hogy a könyvborító jobb alsó sarka öt csillaggal kecsegtet. Majd meglátjuk.

Kezdjük egy egyszerű marketing-fogással: ha azt szeretnéd, hogy a könyvedet olvassák, már a prológussal/első fejezettel meg kell ragadnod az olvasód figyelmét. Na már most az az én problémám, hogy ezt Lauren Oliver egyáltalán nem valósította meg. Értem én, hogy egy, a halálból beszélő lány rövid leírása a halál pillanatáról nem mindennapi olvasmány, de igazándiból nem volt sokkal érdekesebb, mint a samponos flakonon az összetevők listája. Tulajdonképpen le is tettem volna a könyvet az első fejezet alatt, ha nem ismertem volna a könyv fülszövegét. Kár lett volna érte, mert tényleg eszméletlen jó a sztori, de azért az elején még rezgett a léc. Legyen ez tanulság az amatőr íróknak!

Aztán megvolt az első halál, jött a második esély, és kezdett érdekessé válni a történet. Pláne, ha a könyvet a maga teljességében nézed: minden egyes esély, az utolsó nap minden végigélése kicsit változtat a főhősnőnk személyiségén, és ez a változás határozott fejlődést mutat! Ritkán találkozni ilyen látványos fejlődéssel, lenyűgözött az út, amit Samantha Kingston az elkényeztetett diáklánytól az önfeláldozó és igaz barátig terjedő skálán bejárt. Ehhez még egy kifinomult karakterábrázolás is társult, amivel a könyv teljesen levett a lábamról. És az a legjobb, hogy ez nemcsak Samre, de a könyv minden szereplőjére igaz. Tökéletes ábrázolás, igazi, élő, háromdimenziós karakterek, zseniális!

Sajnos az írói stílus és a leírások már annyira nem nyerték el a tetszésemet. Általában minden rendben volt velük, kivéve egy-két apróságot. Ehhez először is hadd említsem meg a fordítás egyik "poénját":

"Ally úgy néz rám, mintha azt mondtam volna, hogy a szalagavató bálra Ben Farskyval akarok menni (írhattam volna a nevét „r” betű nélkül is, ahogy negyedikes korunk óta gúnyoltuk)."

Oké, remélem, ez nemcsak szerintem lett gáz! Ha már mindenképp be kellett szúrni egy amolyan Apádra ütök-féle Shag Beckur-szóviccet, értelmesebben is lehetett volna csinálni. Vannak ötleteim.

Kép: Sol

A többi viszont valószínűleg 100%-ig az író hibája. Mert nem hiszem, hogy mindenképp szükség volt Marcie Harris kémcsővel történő akciójának leírására - ami amúgy biztosan minden amerikai iskolában megtörténik (irónia); a cigarettacsikkek meg nem keringenek az ember körül, pláne nem szentjánosbogarakként. És persze az is röhej, hogy Sam számára kb. mindennek Downy mosópor és frissen nyírt fűillata van. Apropó, a legidegesítőbb viszont a folyamatos márkareklám volt. Mintha egy katalógust olvastam volna: minden termék márka alapján volt megnevezve. De most komolyan! Downy mosópor, Society paplan, Clinique hidratáló krém... ezt most muszáj volt?!

A lezárással az író szerintem az egyetlen lehetséges befejezést alkotta meg, amellett, hogy elég sok kérdést hagy megválaszolatlanul. Miért kellett Samnek ennyiszer újraélnie a halála napját? Értem én, hogy az erkölcsi felemelkedés miatt, de mi váltotta ezt ki? Esetleg Lauren Oliver valahogy így képzeli a halált? Ha igen, mire alapozza ezt az elgondolását? Nagyon érdekes dolgok ezek, szívesen megvitatnám őket az íróval, ha lenne rá lehetőségem.

Mindezzel együtt a Mielőtt elmegyek egészen egyedülálló mű. Mély erkölcsi tanulságok és magvas gondolatok vannak benne megfogalmazva, méghozzá élvezhető és olvasmányos formában. Nemcsak a halált teszi elviselhetőbbé, de rávilágít arra, mennyit változtathatunk a világon pusztán a saját gondolataink és cselekedeteink megváltoztatásával. Olykor nehezen tudtam letenni a könyvet, annyira magával ragadó - készülj hasonló tapasztalatokra, ha belevágsz!

"Valószínűleg ez a titok, ha azt akarjuk, hogy a dolgok olyanok legyenek, mint régen. Felfelé kell nézni."

Értékelés:

Koncepció: 4/5
Sztori: 4/5
Karakterek: 5/5
Leírás: 3/5
Írói stílus: 4/5

Ajánlom: 4/5





Erőssége: A karakterábrázolás és a mély mondanivaló. Imádtam!

Újraolvasnám: IGEN

Nincsenek megjegyzések

Megjegyzés küldése