BEZÁRÁS

Maggie Stiefvater: Shiver - Borzongás

2016. március 24., csütörtök
Maggie Stiefvater mindig is a kedvenc íróim közé tartozott. Imádtam tőle A Hollófiúkat, annak egyszerű történetét, kiváló karaktereit, valódi érzelmeit. Épp ezért sokáig kerülgettem a Shivert: valahol attól féltem, ez is csak egy Twilight-utánzat, és azt gondoltam, nem akarok csalódni az írónőben. Végül vettem egy mély levegőt, és bevettem magam Mercy Falls farkasai közé. Nem eredménytelenül.

Nos, a történetről nehéz beszélni, ugyanis tulajdonképpen nem szól semmiről. Átlagos, már-már unásig ismételt koncepció: egy fiú és egy lány egymásba szeret, szerelmük akadályokba ütközik, majd ezeket az akadályokat feloldják, és a szerelmük beteljesül. Keverjünk mindebbe egy kis fantasyt, és ezzel megkapjuk azt a mai modernkori YA-fantasy keveréket, amivel bármilyen jóízlésű embert ki lehet kergetni a világból. Mert hát ugye ott a Twilight, az Angelfall, az Obszidián, és ezek tucatnyi változata. Aztán elolvasod a Shivert, és mindennek vége! Az egész könyv zseniális! Az érzelmek annyira hitelesen lettek leírva, hogy az is elkezd hinni az első látásra történő szerelemben, aki eddig kételkedett benne. Szabályosan izgultam a szereplőkért, az első oldalaktól kezdve az akartam, hogy megoldódjanak a feszültségek, amik az útját állják a vágyott beteljesülésnek.

A karakterkidolgozás hozza a formáját: Grace komoly személyisége nagyon szimpatikus, tetszik az az enyhe romantikus felhang, ami miatt képes beleszeretni a farkasba, aki gyerekként megmentette attól, hogy lakomaként végezze. Sam a maga esetlenségével együtt imádnivaló, és cseppet sem zavaró gyerekessége sem, amikor elmennek Grace-szel az édességboltba vagy meglátja a lány sapkáját. A mellékszereplők hitelesek, nagyon megkedveltem Becket és Grace anyját, noha az apa kicsit halványra sikerült.

És akkor visszatérve a történetre: valahol azt olvastam, "nem feltétlenül kell, hogy legyen egy könyvnek tanulsága is". Fogalmam sincs, ki mondta ezt, de azt hiszem, igaza van. A Shiverben tényleg az a szép, hogy nincs kifejezett története. Persze, a sztori mozgásban van, a szereplők eljutnak "A"-pontból "B"-pontba, de nincsenek nagy tanulságok, ősi bölcsességek vagy hihetetlen igazságok. A lényeg maga az élet, az út, amit a karakterek bejárnak, és általuk az egész könyv olyanná vált, mintha bárkivel, bárhol és bármikor megtörténhetne az, ami Grace-szel és Sammel történt Mercy Fallsban.


Értékelés:

Koncepció: 4/5
Sztori: 3/5
Karakterek: 5/5
Leírás: 5/5
Írói stílus: 5/5

Ajánlom: 4/5





Erőssége: A történet életszerűsége, a hiteles karakterek, a mély érzelmek és a katarzis.

Újraolvasnám: IGEN

Nincsenek megjegyzések

Megjegyzés küldése