M. C. Beaton könyvét olvasva már az első oldalak után úgy éreztem, venni akarok egy házat Cotswolds-ban, letelepedni és élni a falusiak mindennapjait. Kertet építeni, a nőegylet által szervezett programokra járni és néha-néha elfogyasztani vacsorára valami jó kis kocsmai kosztot. Tipikus angol környezet, amit olyan tévésorozatokból ismerhetünk, mint a Kisvárosi gyilkosságok vagy éppen témájában nem igazán idevágó, de a falusi hangulat miatt felrémlő River Cottage.
De vajon az örökké nyüzsgő Agatha Raisin komolyan gondolta, hogy képes lesz ilyen unalmas falusi életet élni, London pezsgése és a reklámszakma állandó kihívásai után? Csupán csak egy gyerekkori vágy megvalósítása a vidéki élet, és hamar azon kapja magát, hogy unatkozik. Sebaj, Agathát sem kell félteni, elhatározza, hogy beilleszkedik a falu életébe, a maga módján, átemelve némi trükköt a reklámszakmából, azt gondolva, hogy a való életben sincs ez másként, mint az üzleti világban.
Agatha karakterére nehezen találni szavakat, amivel pontos leírást lehetne adni. Egyszerűen egy jelenség, amit nem lehet bekategorizálni, de határozottan élő, még ha különc is, elhisszük, hogy összefuthatunk vele a Tescoban a mikrós ételek hűtőpultjánál. Beaton egy igazi izzó, lüktető személyiséget alkotott meg, aki körül mindig zajlanak az események és ennek köszönhetően a történet sem csap át unalomba, valami aprósággal mindig leköti a figyelmünket, ha mással nem, akkor a ház berendezésével, ami olyan, mint egy zacskós leves, finom, jól néz ki, de nem az igazi. Úgy alkot tökéletest, hogy közben az ellenkezőjét igyekszik bemutatni. Ettől lesz szerethető Agatha, Carsley és a falubeliek is. Bár a Culloden-háztól, azt hiszem szeretnék, inkább távol maradni.
Humoros, eleven történet. A gyilkosság látszólag egyszerű ügy, de Agatha zseniális esetlenséggel sodor minket egyre távolabb a megoldástól, mindenféle vakvágányra, mellékszálra, szándékosan táncolva az idegeinken, de érdekes módon sosem jutott eszembe, hogy elegem van ebből a nőből és köszönöm szépen, ennyi volt. Élveztem személyiségének állandó vibrálását és jókat mosolyogtam meredek ötletein, tettein. A nyomozást néhol vontatottnak éreztem, nem szerettem, mikor mellőzve volt a szál és inkább Agatha hétköznapi dolgaira koncentráltunk, a karakter igazán a nyomozásban és a meredek tetteiben teljesedik ki.
Ezt a könyvet nem a krimi vonal miatt olvassuk, nem a sztori köt le. Agatha kuriózumszámba menő karaktere vonz annyira, hogy az összes részét elolvassam a sorozatnak.
Értékelés:De vajon az örökké nyüzsgő Agatha Raisin komolyan gondolta, hogy képes lesz ilyen unalmas falusi életet élni, London pezsgése és a reklámszakma állandó kihívásai után? Csupán csak egy gyerekkori vágy megvalósítása a vidéki élet, és hamar azon kapja magát, hogy unatkozik. Sebaj, Agathát sem kell félteni, elhatározza, hogy beilleszkedik a falu életébe, a maga módján, átemelve némi trükköt a reklámszakmából, azt gondolva, hogy a való életben sincs ez másként, mint az üzleti világban.
Agatha karakterére nehezen találni szavakat, amivel pontos leírást lehetne adni. Egyszerűen egy jelenség, amit nem lehet bekategorizálni, de határozottan élő, még ha különc is, elhisszük, hogy összefuthatunk vele a Tescoban a mikrós ételek hűtőpultjánál. Beaton egy igazi izzó, lüktető személyiséget alkotott meg, aki körül mindig zajlanak az események és ennek köszönhetően a történet sem csap át unalomba, valami aprósággal mindig leköti a figyelmünket, ha mással nem, akkor a ház berendezésével, ami olyan, mint egy zacskós leves, finom, jól néz ki, de nem az igazi. Úgy alkot tökéletest, hogy közben az ellenkezőjét igyekszik bemutatni. Ettől lesz szerethető Agatha, Carsley és a falubeliek is. Bár a Culloden-háztól, azt hiszem szeretnék, inkább távol maradni.
Humoros, eleven történet. A gyilkosság látszólag egyszerű ügy, de Agatha zseniális esetlenséggel sodor minket egyre távolabb a megoldástól, mindenféle vakvágányra, mellékszálra, szándékosan táncolva az idegeinken, de érdekes módon sosem jutott eszembe, hogy elegem van ebből a nőből és köszönöm szépen, ennyi volt. Élveztem személyiségének állandó vibrálását és jókat mosolyogtam meredek ötletein, tettein. A nyomozást néhol vontatottnak éreztem, nem szerettem, mikor mellőzve volt a szál és inkább Agatha hétköznapi dolgaira koncentráltunk, a karakter igazán a nyomozásban és a meredek tetteiben teljesedik ki.
Ezt a könyvet nem a krimi vonal miatt olvassuk, nem a sztori köt le. Agatha kuriózumszámba menő karaktere vonz annyira, hogy az összes részét elolvassam a sorozatnak.
Dönts okosan! Előbb olvasod, vagy megnézed a filmet? :)
Koncepció: 5/5
Sztori: 4/5
Karakterek: 5/5
Leírás: 5/5
Írói stílus: 4/5
Ajánlom: 4/5
Erőssége: Szokatlan hangvétele, merész és humoros karakterábrázolása. Félre a tini hősökkel, itt jön Agatha Raisin és megzavarja a nyugalmat, amerre jár!
Újraolvasnám: IGEN
Nincsenek megjegyzések
Megjegyzés küldése