BEZÁRÁS

Kate Morton: Az elfeledett kert

2017. január 6., péntek
Mintha már olvastam volna hasonlót Kate Mortontól. Meghal egy öregasszony és titkok után kutatunk a múltban. Ugyanaz a recept és másodjára már nem tudott annyira elvarázsolni. És a koncepció sem nagy szám. Van egy fallal körülkerített titkos kert, ami nagy szerepet játszik egy gazdag örökös felgyógyulásában. Árván maradt unokahúg érkezik a nagy kastélyba és felforgatja az állóvizet. Nem valami ilyesmiről szól A titkos kert is? Hát jó, már megint én szőrözök.

A Felszáll a köd című regényben még nagyon tetszettek a költői képek, mostanra úgy éreztem, kissé megkoptak, nem az igaziak. Az írói stílus sem tetszik úgy, kissé elfáradt az írónő tolla. Mikor már a huszadik "megemelte a szemöldökét"-et olvastam elgondolkodtam rajta, hogy óvatosan meglegyintem a falat a kötettel.

Kissé vontatott a történetvezetés, zavarba ejtő az ugrálás az időben, a váltott módban történő mesélés megtöri a fókuszálást. Eliza és Nell története mellett Cassandráé unalmasnak tűnt és lassította az olvasás tempóját. Hitelesnek, bár kissé képeslapszerűnek éreztem az 1900-as évek ábrázolását. Kicsit olyan is volt, mintha tananyagot mondana fel az írónő, ezért unalmasnak éreztem a korabeli Londont, aminek főbb ismertető jegyei a köd, a Temzéből kivetett hullák és Hasfelmetsző Jack volt. Halkan jegyzem meg, hogy ezeknél a részeknél sokszor eszembe jutott Victor Hugo A nyomorultak című regényének Thénardier-családja. Ennek ellenére éppen ezeket a részeket szerettem jobban.

A tündérmesékkel sem voltam elégedett. Szépek voltak, de unalmasak. Összeollózott mesék, amiket már ismerhetünk Andersentől és a Grimm testvérektől. Azt gondolom, ha nem tud az író egyedit alkotni, kár beleerőltetni a regényébe ilyen extrákat.

Nekem maradt még a történetben olyan lehetőség, ami kihasználatlan maradt, és ha élt volna velük az írónő, izgalmasabbá válhatott volna a sztori. Nell származása nem okozott meglepetést, elég hamar összeraktam, hogy kik lehettek a szülei. Bár én egy picit több esélyt adtam volna nekik, egy kis csavarral izgalmasabbá téve. Több teret adtam volna Linus aberrációjának is, itt is maradt kihasználatlan lehetőség, amivel mélyíteni lehetett volna a tragédiát.

A karakterek izgalmasak, de némelyikük egészen picit halványnak tűnt nekem, leginkább a 2005-ös idővonal szereplői. Legirritálóbbnak Rose-t találtam, akire szívesen rázártam volna a szobája ajtaját és ott felejtettem volna örökre. Hálátlan, akaratos kis dög. Linusból keveset láthattunk, bár a fejében lévő zagyvaságokat jól ismertük, kevés szerepet, cselekvést kapott. Így éreztem Nell-lel kapcsolatban is, aki igazán nem került közel hozzám, az ő részéről hiányoztak azok a belső monológok, amik megfoghatóbbá tették volna.

Miért kellett ilyen lezárás? Mintha valami ezo-könyvben olvastam volna. Szerencsétlen választás volt, ami szerintem sokat rontott az egyébként jól felépített történet lecsengésén.

Értékelés:

Koncepció: 3/5
Sztori: 4/5
Karakterek: 4/5
Leírás: 4/5
Írói stílus: 4/5

Ajánlom: 4/5





Erőssége: Jól felépített izgalmas sztori, tele fordulatokkal, színes hangulatos díszletekkel.

Újraolvasnám: NEM

Nincsenek megjegyzések

Megjegyzés küldése